Jelenlegi hely

Az Aranykor krónikája

Bencsik András
Bencsik András képe

Egy döbbenetesen hosszú lista járja be az internetet, amely az Orbán-kormány eredményeit sorolja fel, korántsem a teljesség igényével. Idézzük ide a kezdeményező nevét: dr. Horváth Béla indította el a felsorolást, amely már többféle alakban olvasható. Az Aranykor krónikája mellbevágó. Ilyen elképesztően gazdag eredménylistát még soha nem látott a magyar közvélemény…

E lapszámban Bencsik Gábor publicisztikája egy másfajta megközelítésből rögzíti az Aranykor lényegét: „…az egészségügyi kiadások reálértékét illetően a szocialista kormányok idején Magyarország a legrosszabbak között volt, azóta pedig a legjobbak közé került. Ezek az OECD adatai. A tendenciákat figyelve reális esély van rá, hogy hamarosan a legjobb legyen.” Halljuk az ellenzék vissza-visszatérő sirámait? „Az Orbán-kormány tönkretette az egészségügyet…” Ezzel szemben a valóság az, hogy a szocialisták tették tönkre, és most a jobboldal építi fel újra, mindent szinte szó szerint a romokból.

De a legfontosabb különbség az úgynevezett boldog békeidők vitathatatlanul aranyos fényben csillogó korszakától, amikor a kiegyezést követő dualizmus 1914-ig tartó időszakában hatalmas fejlődés és ennek köszönhető életmódváltás vette kezdetét, hogy Magyarország akkor nem volt független, aminek következtében úgy sodródott bele egy világháborúba, hogy nem tudta kikerülni a Kis-Trianon-kastélyban lesújtó végzetet.

Most Magyarország független, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy éppen ezért kell egyre nagyobb erőfeszítéseket kifejtenünk. Európa egy őrült, de következetesen gonosz elv végrehajtásának igáját nyögi. A nemzetállamok kényszerű beolvasztása egy keverékkultúrába az intenzív bevándoroltatás eszközeivel, ezúttal nemcsak egy-két ország, hanem egy egész földrész függetlenségét kívánja föláldozni egy fiók-Amerika létrehozásának oltárán. Az egy senki által meg nem választott, ezért leváltani lehetetlen technokrata elit által vezetett Európai Egyesült Államok gondolata ma már nem számít titoknak. Martin Schulz jelentette be a német szociáldemokraták kongresszusán, hogy 2025-re meg kell teremteni az Európai Egyesült Államokat. Azoknak az országoknak pedig, amelyek ezt nem akarják, ki kell lépniük.

Hét évünk van addig, amennyiben az iskolát nem túlzottan kedvelő Martin Schulz nem csupán a maga nevében beszélt. Vagyis az Orbán-kormány vitathatatlan érdemeit és eredményeit látva – amelyek felsorolása a Demokrata honlapján is, IDE kattintva elolvasható –, nemcsak azért kell erőt és energiát kifejtenünk, hogy az április 8-i választásokat követően ez a csodálatos felívelés folytatódjék az ellenzéki demagógia ellenére is, hanem azért is, hogy a felhatalmazás, a támogatás a lehető legnagyobb arányú legyen.

Mert polgári demokráciában a lakosság négyévente nyilvánítja ki akaratát arról, miképpen alakuljanak a dolgok a következő ciklusban. Európa számos országában azonban a lakosság már nem tud dönteni. A legutóbb Csehország népe rugaszkodott neki még egyszer annak, hogy eldönthesse, miképpen akarja élni az életét. Egy hajszálnyi többséggel a patrióta, hazaszerető többség győzött a beolvadni kívánók nem csekély tábora fölött. Németországot azonban fogva tartja a döntésképtelenség. Az agymosott német demokrácia a politikai korrektség és a tényleges, de elfojtott veszély­érzet kettős szorításában már nem tud jó megoldást találni, csak rosszat, vagy még rosszabbat. Isten óvja Magyarországot!

Lapszám: