Az Auschwitz-jelentés

Illyés Mária a Forrás 2018. májusi számában adta közre apja, Illyés Gyula eddig kiadatlan írását, amely kulcsfontosságú kordokumentum. Ebből közlök részletet:

Fotó: Youtube képernyőfotó

„Semmit nem tudunk a világról. Idejében. (…) Az 1944. augusztusi Lakatos-kormány idején (…) Thury Lajos (…) lakásán, Haraszti Sándor elnökletével szabályos összeesküvő együttes fogadott. (…) S bízott meg egy feladattal. Miután egyikük kezembe adott mintegy húszoldalas gépírásos szöveget, majd átvezetett egy mellékszobába, hogy figyelmesen elolvashassam.

Két embernek sike­rült megszökni valame­lyik német megsemmisítő táborból. Rettenetes élményeik jegyzőkönyve volt ez az irat. A korbácsolásokról, tömeges akasztásokról, a gázkamrákról. Tárgyilagos fölsorolással, érzelmekre egy sort se paza­rolva.

Visszamentem, szóra képtelenül; megértettem, s mégsem tudtam érteni, amit elolvastam.

Az lett volna a feladatom, hogy a többiekkel együtt ebből az iratból elhihető olvasmányt készítsünk.

Mert azt úgy képtelennek tartotta mindenki.”

Ez a képtelen és elhihetetlen irat az Auschwitz-jegyzőkönyv volt. Rudolf Vrba és Alfred Wetzler 1944. április végén Szlovákiába szökött a haláltáborból, és megírta, sőt valakikkel közölte is a népirtásról szóló, valóban hihetetlen dokumentumot.

Erről az Auschwitz-jegyzőkönyvről, mint Illyés írásából kiderül, a közvélemény nem értesült, legföljebb csak néhány ember tudott róla. A fölöttébb szörnyű azonban az, hogy ma is kevesen tudnak róla, mert a Horthy-ellenes történetírók elhallgatják.

Miért hallgatják el ezt a kardinális tényezőt? Mert Horthy- és részben a magyarságellenes vádjaikat megsemmisíti.

Bizonyított, hogy Horthy, a magyar társadalom, sőt a hadsereg vezetése sem tudott az újvidéki gyilkosságokról. Mert Grassyék a nácikkal összefogva tökéletes hírzárlatot szerveztek meg. Pontosabban, náci tudás szerint cselekedtek. Az igazság kiderítése azonban nem volt érdeke a magyarellenes, balliberális csoportoknak. A hetvenes években Talpassy Tibor jóvoltából derültek ki az újvidéki környülállások, s ezeket már nehéz lett volna rákenni Horthyra.

Két vádat cáfol az Auschwitz-jegyzőkönyv. 1. Horthy tudott a zsidók haláltábori kivégzéséről. 2. Ezt a népirtást maga is szor­galmazta. Nos, nemcsak Horthy nem tudott, de Európa sem. Ami azért abszurdum, mert hihetetlen, hogy a szövetségesek titkosszolgálatai ne tudták volna a kivégzéseket, ha lebombázzák az odavezető útvonalakat, megakadályozzák az áldozatok halálba szállítását. De nem tették. Miért? E föltett kérdésre nincs válasz.

Illyés Gyula jegyzete szerint 1944 augusztusában került az ő kezükbe a jegyzőkönyv szövege. De olyan elképesztően, hihetetlenül hangzott, hogy a kis ellenálló csoport HITELESEN HANGZÓVÁ akarta átfogalmazni, s mint írónak, ebben szántak Illyésnek főszerepet.

Horthynak és vezérkarának főhibája az volt, hogy képtelenek voltak ekkora aljasságot föltételezni a nácikról. Mint ahogyan Újvidéket sem hitték volna el Bajcsy-Zsilinszky nélkül. Rengeteg dokumentumot írtam meg könyvemben, amely Horthy ismereteinek hiányát bizonyítja. Amikor megtudta a tényeket, azonnal leváltatta Bakyt, Faragho csend­őreivel a további deportálást megakadályozta – a német szándék ellenére is. 

Lapszám: