Jelenlegi hely

„Az ember, aki retteg a kövérektől”

Pozsonyi Ádám
Pozsonyi Ádám képe

Az új amerikai elnök, Donald Trump megválasztása utáni napok legjobb szórakozása volt számomra végigolvasni a bőröndpakolók sopánkodásait. Kedvencem az egyik emberjogista woman warrior hisztije volt (Amerika választott – A jóisten irgalmazzon nekünk), amelyben parádés gyöngyszemet találtam.

„Döbbenten figyeli a világ, hogy egy több mint 300 milliós ország – ami nem utolsósorban a világ egyik vezető nagyhatalma – tényleg egy rasszista, hazug, a nőket tárgyként kezelő, szexista” stb., majd „a szabadságjogok hazájában nem lehet emberek millióit csatasorba állítani felelőtlen ígérgetésekkel országhatárra húzott falakról, vagy azzal, hogy be fogják tiltani az iszlám vallást.”

Tehát a nőjogi harcost felháborítja, hogy egy nőket tulajdonként kezelő elnöke lesz az USA-nak, aki ráadásul bűnét még azzal tetézi, hogy nem akarja beengedni a nőket tulajdonként kezelő idegen kultúrát.

Nos, valaki vagy liberális, vagy rendelkezik logikával. A kettő egyszerre, úgy tűnik, nem megy. Hogy még egy példát mondjak a libsi logikára: október elején közel 3 és fél millió ember egyöntetű akaratát kutyába se véve, kétes dicsőségtől ittasultan „érvénytelen népszavazásról” hadováltak ugyanazok, akik most arról beszélnek, hogy „végső soron” és „tulajdonképpen” és hogy „ha jól meggondoljuk a dolgot”, akkor Hillary több szavazatot kapott mint Trump.

De igazság szerint egy HVG-cikkről akartam eredetileg beszélni. Egy HVG-cikkről, amelynek hangzatos címe: „Orbánról üzent a Pussy Riot”.

„A világ aggasztó jelenségei közé sorolta a magyar miniszterelnököt az Oroszországban korábban bebörtönzött punk-lány zenekar, a Pussy Riot tagja az Instagramon és a Facebookon. Putyin, Trump, Brexit, Le Pen, Orbán – sorolta a szomorú Nagyezsda Tolokonnyikova. »Hogy vagyok ma? Nagyon nem jól« – írta.”

Én nem nagyon tudom, kicsoda Nagyezsda Tolokonnyikova – első hallásra valami Csehov-dráma hőse –, de érdekelne, vajon Nagyezsda tudja-e, kicsoda Sid Vicious?

Nos, kedves Nagyezsda, Sid Vicious a Sex Pistols basszusgitárosa volt 1977-ben. Annak a Sex Pistolsnak, mely ugyan nem volt a legelső punkzenekar, még csak a legelső angol punkzenekar sem, de amely mindenképp a punk szimbóluma volt a mozgalom robbanása idején. Sid Vicious – a Sex Pistols basszusgitárosa – a pólóján hatalmas horogkeresztet viselt. (Amúgy az énekes, Johnny Rotten is.) A CPg nevezetű magyar punkzenekar pedig így dalolt: „Büdös rohadt kommunista banda, mikor lesztek végre felakasztva?”

Tud-e vajon erről a Nagyezsda és a Pussy Riot? Mondjuk, arról sem tud, hogy az eredeti punk felfogás szerint – nem ideológia, a punk elutasította az ideológiát, csak a ballibsik csempészték be az elmúlt húsz évben – azt kell utálni, amit „illik” szeretni. Tehát ha a világ Clin­ton­nak drukkol, akkor nektek, kedves Pussy Riot, már csak a botrány miatt is Trump mellé kellene állni. Ahogy a Sex Pistols is kislemezt rögzített Ronnie Biggsszel, a nagy angliai vonatrablás Dél-Amerikában bujkáló társtettesével. Vagy – magyar példát keresve – képzeljük el, hogy egy punkzenekar ’94-ben a Magyar Narancsban Torgyánt dicséri agyba-főbe. Hadd akadjanak ki a ballib kö…ök! (Ezt nem én mondom, ezt a feltételezett punkzenekarnak kellett volna mondania, de ilyen nem létezett, és a szabadság élharcosának számító Magyar Narancs se közölte volna le az interjút. Pedig milyen tökös lenne. „Torgyán a legjobb! Felkérjük, hogy álljon közénk és basszusgitározzon!”)

Eh. Ehhez piskóták voltak akkor is, meg ma is!

Na, de vissza a Pussy Riothoz, ehhez a kis megfelelésikényszeres hiszti-csa­pathoz.

Bocsánat, kedves polkorrektek. A punknak az volt valaha a lényege, hogy másokat megbántsunk, felháborítsunk, érzékenységébe tapossunk, sértegessünk, szidjunk és gyalázzunk. Mert ha nem, akkor mi értelme?

Na, de Pussyék ehhez hülyék. És hülye az egész liberális értelmiségi bagázs, akik kimentek tüntetni a demokrácia védelmében, és tiltakoztak az ellen, hogy egy demokratikusan megválasztott elnököt elfogadjanak. A demokrácia nevében, persze. Értjük mi ezt, hogyne értenénk. A demokrácia és a szólásszabadság addig jó, amíg ők kerülnek ki győztesen, és ők mondhatják a magukét, ha más kezdi mondani, az szélsőség. Sőt, más nem hogy ne mondjon kellemetlen dolgokat, lehetőleg kérdéseket se tegyen fel. Mert a kérdések is olykor kínosak. Annyi eszük már nincs, hogy napnál világosabb, ha egy kérdés feltevését büntetik, akkor ott valami sántít. Különben minek tiltanák? Liberális gondolkodás és logika az kizárja egymást (Ahogy cikkem elején már megállapítottam.)

Láttam a neten egy képet. Egy táblát ábrázolt. „Is a fascist pig.” Ezzel tüntettek az egyetemisták Amerika több városában.

Volt egy angol punkzenekar. A neve Stranglers. Szeretett sértő, megbotránkoztató nyilatkozatokat tenni – Nagyezsda biztos nem szereti – és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a korrektséget. 1978-ban nyilatkozták, egy USA-turné után: „Tudományosan bizonyított tény, hogy Amerikában az embereknek kisebb az agyuk”. Láttam a neten egy plakátot is. Egy mai punkfesztivál plakátját. Az alábbi jelszavak szerepeltek rajta. „No sexism. No rascism. No ableism. No homophobia. No fatphobia. No hatefulness.” Ebből a dogmatizmusáradatból a „fatphobia” a kedvencem, akár egy Monty Python-jelenet címe is lehetne. „Az ember, aki retteg a kövérektől.”

Elmondom, mire gondolok. Szerintem Johnny Rottent, a Sex Pistols vezéralakját ma már nem engednék be egy punkfesztiválra, s Nagyezsda, valamint a Pussy Riot lenne az első, aki tiltakozna – bocsánat, elhatárolódna – a jelenlétüktől. Donald Trump meg lehet, hogy röhögve hátba veregetné őket. Hja, kérem. Ma már minden a feje tetejére állt.