– Az emberek keveset tudnak rólunk – nyilatkozta, arcát nem vállalva az egyik bélyeggyűjtő-aktivista. Mint elmondta, fél felvállalni az identitását, az emberek furcsán néznek rájuk, nem tisztelik eléggé a filatelistákat. – A magyar társadalom még mindig nem kellően elfogadó velünk szemben, pedig bélyeget gyűjteni legalább olyan értékes, mint tanítani, gyógyítani. Sőt! Tavaly, a bélyeggyűjtő-büszkeség napján, amikor tagtársaimmal végigvonultunk a kiskörúton albumainkat és elsőnapi bélyegzéseket tartalmazó füzeteinket lengetve, a kordonon túlról egy magas kopasz fickó beszólt az egyik legtehetségesebb fiatalunknak: „Éppolyan lapos vagy, mint a bélyegeid!” Az ilyenfajta megbélyegzés a fasizmus előszobája. A hosszú kések éjszakáján Hitler személyes parancsára bélyeggyűjtők százait zaklatták. Nyugaton ma már ez nem jelent problémát, egyre többen vállalják fel, éppen a napokban került nyilvánosságra, hogy az andorrai miniszterelnök is bélyeggyűjtő. A neves hazai rendezőről is régóta rebes­gették, nem is titkolja tovább; tegnap megjelent az egyik belvárosi klubunkban, és bemutatta mauritiusi sorozatát.

– Nekem igazán semmi bajom a bélyeggyűjtőkkel – magyarázta a bejátszásban egy ötven körüli, túlsúlyos férfi. – Otthon a négy fal között mindenki azt csinál, amit akar, de miért kell ezt utcára vinni? Ez egy szubkultúra. Miért csinálnak ekkora ügyet belőle? Az embereket ez nem érdekli, irritálja. Pár ezernyi bélyeggyűjtő van csak, de számtalan filmben, regényben kerülnek elő a problémáik. Manapság már nem is készítenek filmet bélyeggyűjtő-karakter nélkül. Oké, mindig is voltak a történelemben bélyeg­gyűjtők, de a hozzájuk való viszony sosem volt része egy kultúra megítélésének. Az ENSZ-főtitkár szerint, aki nem toleráns a bélyeggyűjtőkkel, az nem is nevezheti magát embernek.

Újabb fejlemény az érem-, szalvéta- és kártyanaptárgyűjtők csatlakozása, így a továbbiakban a hivatalos megnevezés: filatelisták-numizmaták-naptár-szalvétázók (filnunasza) közösség.