Az internet és a közösségi média világában – melyben félnapos elmerülés elegendő ahhoz, hogy az ember végképp kiábránduljon a demokrácia intézményéből – írják, hogy ha más nézetet képviselsz egy hozzászólásban, akkor te nem vagy más, mint egy bérkommentelő.

Nemrég már beszéltem róla, de szeretném ismét leszögezni: a mai ember túl sok ideológiával találkozik. Túl sokat filozofál. Feleslegesen. Az ideológia nem az egyszerű átlagembernek való. Mondjuk, szerintem semmiféle ideológia nem való a normális embernek, legfeljebb a vezetőknek, akik tudják, hogy az felhasználható hatalmi eszköz. De a kisember minek gyötri magát vele? Még gyerekkoromban is, ha valaki olyat mondott, ami a másiknak nem tetszett vagy felháborította, akkor azt mondták rá: „barom”. Nagyapám még cizelláltabb, polgáribb, sőt, hogy mai kifejezéseket keverjük a régivel, akár így is mondhatnánk: „posztdzsentri” világban szocializálódott, s az ő korában ezt még így mondták: „Uraságod egy barom.”

Ma ezt hallom (a barom mellett, mert azért az nem maradt el): bérkommentelő.

Nézegettem a szót már sokszor. Ízlelgettem. Ezt mégis hogyan gondja az illető? Van a Kommentelésügyi Minisztérium, ott kiadják az utasítást, és a minisztérium kiküld embereket a net világába kommentelni?

A bértollnokot már megkaptam magam is. Különben ez is miféle marhaság? Ilyen alapon lehetne bérbuszvezető, bérparkettázó és bértaxisofőr is. Azok ráadásul jóval többet is keresnek. Meg vannak az emberek hülyítve ezekkel az ideológiákkal: egy ismerősöm e szókkal küldte el melegebb éghajlatra az egyik lányt: „Te kulturmarxista!” Agybaj! Gyerekkoromban még az lett volna, hogy „ostoba liba”, nagyapám korában meg az, hogy „magácska egy liba”. A „nagyságos asszonyom, kegyed méltóztatik egy buta liba lenni”, szerintem azért régen sem volt. Ez túlzás. Azért régen tudták az emberek, hogy hol a határ. Nem úgy, mint ma ezzel a bérbaromsággal. S hogy kik jönnek ezzel mindig? Nem titok. A béridióták.