Két érdekes ember lakott a faluban: a nagyeszű és a bolond. Az előbbi körül valóságos kultusz alakult ki, elsősorban azok után, hogy 25 évvel ezelőtt közzétette híres tanulmányát, amely szerint húsz éven belül a világban az egyszemű óriások fognak uralkodni. A bátor, érdekes elméletre lecsapott a média. A férfinak – és falujának – világhírt és különös tekintélyt szerzett a dolog. Jelentős nemzetközi tudományos műhelyek, sajtóorgánumok, sőt politikusok hivatkoztak és hivatkoznak rá azóta is. Az okos ember megkapta a jelentősebb hazai és nemzetközi kitüntetéseket, állítólag Nizzában utcát is neveztek el róla. A kocsmában, ha esténként betér, mindig akad, aki fizessen neki egy italt. Az ott lebzselő riporterek lesik a szavait, hogy megírhassák. Legutóbb egy feles után így sóhajtott fel:

– Ez így nem mehet tovább, rövidesen vadgesztenyéből kell a lisztet készíteni…

A mondat bekerült a világlapokba, rövidesen számtalan elemzés született róla, a hírekben evidenciává lett: oda kell figyelni a vadgesztenyére.

A bolond sorsa kevésbé izgalmasan alakult. Ő évtizedek óta ismételgette, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Ezért csodabogárnak, ostobának, hülyének tartották, az egész falu rajta röhögött.

Történt egy szép napon, hogy híre jött: valami Kopernikusz felfedezte, hogy – bármilyen meglepő – a Föld az, amely a Nap körül kering. Megírta az internet, bemondta a tévé, nem volt apelláta. A kocsmában is gyakorta szóba került az új fejlemény. Akik korábban leghangosabban kacagtak a bolygók mozgásának említésére, most a legvehemensebb hirdetői lettek az új tannak. Éppen Kopernikuszról beszélgettek, amikor belépett a kocsmába a sokat gúnyolt különc. Minden fej odafordult, minden szem rászegeződött; egy pillanatra csönd lett. Kisvártatva valaki flegmán megjegyezte:

– Ja, csak a bolond!

Erre aztán elfordultak tőle, és beszélgettek tovább.