A legvalószínűbb advent ideje. Olyankor az európaiak, akár vallásosak, akár hitetlenek, lélekben elcsitulnak, felébred bennük a szeretet érzése és elkezdenek őrülten vásárolni. Ilyenkor egy jól irányzott robbantássorozat félelmetes hatást képes kiváltani. Ha Berlinben, Párizsban, Londonban, Brüsszelben, Prágában, Budapesten és a többi nagyvárosban ebben az időszakban a zsúfolt bevásárlóközpontokban robbantások történnek, az elképesztő erejű társadalmi hatást válthat ki. Olyan hatást, aminek a következményeit még nem vagyunk képesek fogni.

Ankarában megvolt a főpróba. Nem vállalta magára a felelősséget egyetlen terrorista szervezet sem, és nagy a valószínűsége, hogy a későbbiekben sem fogja. Ez is a hadviselés lélektanához tartozik: nincs félelmetesebb, mint egy láthatatlan ellenség. Az ankarai robbantás múlt szombaton történt, reggel. Kötöttem magammal egy csendes fogadást, hogy a világmédia vasárnap este előtt nem talál összefüggést a merénylet és az Iszlám Állam között. Ez ugyanis döntően befolyásolhatta volna a vasárnapi bécsi helyhatósági választás kimenetelét, mert a bécsiek félelme az Osztrák Szabadságpárt győzelmét hozta volna el. Nyertem. Vasárnap este későn, már a bécsi urnák lezárását követően jelent meg az első feltételezés az európai médiában, miszerint lehet, hogy tényleg az Iszlám Állam van a háttérben…

Szánalmas ez az önámítás, mert már megjöttek a robbantások. Szörnyű gondolat, de fel kell rá készülni, mert a sok százezer bevándorló között egészen biztosan bejutott Európába minimum 28 olyan személy, akit mondjuk öngyilkos terrorcselekményre készítettek fel. Minden uniós országra juthatott egy. Vagy több is. Akármennyi. Vannak, akik szerint a migránsok év végére milliósra tehető tengerében egy egész hadsereg elrejtőzhetett. És miért ne rejtőzött volna el? Van rá motiváció elég. Elvégre az európai hatalmak is részt vettek az arab országok békéjének elpusztításában, az Arab Tavasz fedőnevű terrorsorozat kirobbantásában. Nem szólva a gyarmatosítás bűneiről. Motiváció az van bőven.

Ha már itt tartunk. Elképesztő az a cinizmus, amivel az idén egy tunéziai civil szervezetnek ítélte oda az egyértelműen atlantista érdekkörbe tartozó Nobel békedíjbizottság a jeles díjat. Tunéziában is robbantásos merényletekkel, tengerparti mészárlásokkal köszöntött be – a már jól ismert amerikai forgatókönyv szerint – az Arab Tavasz, itt azonban egy elszánt civil összefogás segítségével sikerült az ország rendjét és békéjét megőrizni, a szélsőségesek akcióit elhárítani. De az is lehet, hogy időlegesen elfogytak az amerikai vállról indítható páncéltörő rakéták, amivel most a szír demokratákat szerelték fel, akik úgymond Asszad diktatúrája ellen harcolnak, nem kis mértékben a mélyen demokratikus Iszlám Állam színeiben…

Nagyon nagy a baj és még nagyobb lesz. Németországban tavaly, amikor még szó sem volt erről az áradatról, a bevándorlók fele kapott menedékjogot, azonban az elutasítottaknak csak 15 százaléka hagyta el ténylegesen az országot, 85 százalékuk ma is ott vegetál. Ha akarnának, sem tudnak integrálódni a német állam szövetébe. Merkel kancellár ugyan fogadkozik, hogy a nemkívánatos migránsokat az EU majd internálja, de ami nem sikerült lényegesen kisebb tömeggel, az nem fog sikerülni a nagyobbal sem. A felelőtlen európai politika a kiebrudalni nem tudott migránsokból pedig ellenséget csinál. Mintha nem volna elég…