Kereken egy évvel ezelőtt vetettem papírra – Európában elsőként – a menekültválság kapcsán, hogy ha kell, fegyverrel is megálljt kell parancsolni annak az elképesztő musz­lim népvándorlásnak, amely mindenféle akadály és akadályoztatás nélkül vonult be Európa déli részébe, majd onnan, mint gnúcsorda a szavannán, haladt tovább választott új hazába, Németországba.

„Megálljt parancsolni…?” című cikkem (2015. augusztus 26., Demokrata) minden korábbinál jobban kiverte a balliberális értelmiségi világ biztosítékát, s az azóta eltelt esztendőben ki voltam kiáltva „háborús uszítónak”, akinek majd Hágában kell felelnie, ha eldördül egy lövés a határokon, több tudós kolléga exkommunikált a tudománydoktorok világából, mint arra méltatlan személyt, sőt az idén kora nyáron az Eötvös Károly Intézet „Egyetem és politika” rendezvényének egyik fő témája az volt, hogy taníthat-e egyetemen egy olyan személy, mint jómagam, aki tűzparancsot követelt a menekültek ellen a határra.

Nos, ominózus cikkem kapcsán nem szólaltam meg a csaholások közepette. Hagytam, hogy mindenki hörögjön, hagytam, hogy hadd mondják. Ha én mondhatom a magamét, akkor ők miért ne mondhatnák a magukét.

De most egyéves évfordulója van annak az eseménynek, amely miatt egy sokak által félreértett mondaton lovagoltak sokan, sokáig.

2015. augusztus 20-án történt, hogy a görög–macedón határon – a göröggel ellentétben – próbálták betartani a nemzetközi jogrendet, és próbálták ellenőrzötten, az állami szuverenitást megőrizve beléptetni Görögország felől a határain csoportosuló muszlim népvándorlókat. (Azon Görögország irányából, ahova a migránsoknak már csak a 35-40 százaléka érkezett menekültcsónakban, 55-60 százalékukat maguk a görög kompok szállították aljas módon Európába Törökország felől.)

Nem csoda hát, hogy ebben a nagy beszállítási tempóban végül oly mértékben szaporodtak fel a népvándorlók a görög–macedón határsávban, hogy a rendezettség minimumát sem lehetett be- és fenntartani. Különösen azután nem, hogy e muszlim horda alfahímjei úgy gondolták, hogy rájuk nemhogy európai szabályok, de semmilyen nemzetközi szabályok nem vonatkoznak, s ezért nekik nem kell megállni semmilyen határon, sem az EU határán, sem más, nem EU-államok határain, csak vonulniuk kell kitartóan, félelmet nem ismerve egészen Angela Merkel kitárt karjáig.

Hiába jelezték a macedónok tisztességesen, hogy bocsánat, ez azért nem így megy, itt mégiscsak egy államhatár van, ami egy szuverén ország territóriumát jelezné, s itt bizony az átjárásnak a nemzetközi jogban lefektetett szabályok alapján kell történnie – a menekültek vonatkozásában is! Ez a migránscsorda viszont úgy gondolta, hogy márpedig semmilyen módon nem veti alá magát e szabályrendszernek, és augusztus 20-án hétezer ázsiai muszlim falanxként indult meg a határőrök ellen, hogy áttörjék a határt és önkényesen belépjenek Macedónia területére.

Szerencsétlen határőrök még azért próbálkoztak: a macedón fegyveresek – katonák és rendőrök együttesen – a hivatalos menekültügyi eljárást szerették volna végezni, amikor elszabadult a pokol.

A megdöbbentő határincidensről először a Reuters hírügynökség riportere tudósított, aki egyben szemtanúja is volt a határbetörésnek. A tudósító szerint a macedón rendőrök a görög határ mentén fény- és hanggránátokat vetettek be az úthengerként megindult tömeggel szembe, majd újra megismételték, de a népvándorlók hadát már nem lehetett megállítani. A tömeg áttört a rendőrök vonalain, majd átjutottak macedón területre.

Mindeddig lehetett azzal jönni, hogy szegény menekültek csak valahogy Németországba szeretnének menni. Lehetett azzal hülyíteni Európa nyugati nemzeteit, hogy a befogadás, az ártatlan, jó szándékú, törvénytisztelő, többségében iskolázott szíreknek szól. És persze lehetett mindenkit gonosznak, nacionalistának, rasszistának tartani, akik netán úgy gondolták, hogy itt teljesen más jelenségről van szó a menekültügy leple alatt, mint amit a holokauszt után kiépült liberális médiavilág sulykol naponta a multikulturalizmus és internacionalizmus mantrái közepette. 2015. augusztus 20-án a muszlim népvándorlók hada által áttört görög–macedón határ világosan megmutatta, hogy békés népvándorlásról addig van csak szó, amíg a balga befogadók azt békésen tűrik. Aztán, ha netán csak fel akarják tartóztatni, akkor majd az győz, akinek nagyobb az ereje.

Macedónia 2015. augusztus 20-án alulmaradt. Alulmaradt, mert, ahogy korábban jeleztem: ki tudja, honnan, ki tudja, kik, csak azért, mert nem lehetett fegyveresen védekezni, s mert nem volt elégséges a rendőri erők létszáma, simán lenyomtak egy szuverént a saját hazájában, a saját területén… Ezt tartom ma is, és ezt tartottam az eseménykor is elképesztőnek.

És erre kell minden épeszű európainak azt mondani, hogy elég! Ez nem menekült­ügy, hanem népvándorlás! Elég, mert ide nem ideiglenesen, hanem új haza elfoglalása végett érkeznek! Elég, mert innen már senki nem akar majd visszamenni saját területére, hanem – mint Kelet-London nagy részét – már muszlim területnek fogják tartani, ahonnan miért is menjenek el?!

És elég, mert azóta bebizonyosodott, hogy a milliók között ezrek által bejött a terror is, bebizonyosodott, hogy az integrációra semmi hajlandósága nincs 80-90 százalékuknak. Nem járnak a számukra indított nyelvórákra – lásd német és osztrák integrációs jelentések. Nem jelentkeznek a könnyített eljárásban számukra kialakított munkahely-lehetőségekre – lásd Ausztria. És minden tábor vagy lakóközösség környékén elszaporodtak a bűncselekmények, mert ahogy egy Badenben elkapott tolvaj mondta: „Az a bűn, amit büntetnek, de itt a lopást nem büntetik, vagyis az csak elvételnek számít.” Hát igen, a kézlevágáshoz, vagy a 20-100 közötti botütéshez képest az, hogy a rendőr valamit irkál, majd visszaenged a táborba, nem számít büntetésnek.

S bizony az európai sajtó nem migránssimogató része két ügyben is ezt az elszemtelenedett migránstempót volt kénytelen tárgyalni. Az egyik kisvárosban egy cipőboltba vonult be egy migráns família azzal, hogy lehűlt az idő, melegebb cipő kell. Próbálás után aztán cipővel a lábukon vonultak volna ki a boltból, mire a tulaj jelezte, hogy netán fizetni is kéne. A migránsok meg mondták, hogy ők bizony nem tudnak fizetni, mert nincs miből ilyen drága cipőt venniük, s kérték, hogy hívják fel a migránssimogató táborvezetőjüket. A tulaj bezárta az ajtót, rendőrt hívott, és hívta a tábor vezetőségét is.

Mindenki a helyszínre érkezett. Na és, mi lett a megoldása az ügynek?

A tábor migránssimogatója biztosította a boltost, hogy a tábor, illetve az önkormányzat majd rendezi a számlát, nyugodtan állítsa ki. A rendőr így nem tudott semmilyen bűncselekményt megállapítani. A migránsok pedig a jó meleg és drága új cipőben elslattyogtak a táborba. Ingyen!

Minden, amit elterveztek, sikerrel járt. És ugyanez fordult elő Ausztriában egy 900 eurós telefont „elvevő” migráns esetében is!

És nem ez a két eset, hanem Európa számos párhuzamos társadalma és no-go körzete mutatja azt, hogy ez így nem mehet tovább.

Ahogy a görög–macedón határon történtek is világosan megmutatták ezt 2015. augusztus 20-án. Ahogy az is teljesen világos mára, hogy kerítés és fokozott határvédelem nélkül nem lehet feltartóztatni ezt a hódító áradatot. És az is világos mára, hogy a magyar kormány az egyetlen és elfogadható megoldást választotta ebben a helyzetben: Magyarország se nem választható menekültútvonalnak, se nem választható menekültcélpontnak.

Menekülni mindig csak az első biztonságos országba lehet. Márpedig Szíria, Afganisztán, Pakisztán, Irán között minimum három biztonságos ország is létezik. Így sajnos mi zárva tartunk menekültügyben! És ez így van jól! Mert nem lehet máshogy, csak akkor, ha képtelenek vagyunk magunkat megvédeni. Nem lehet máshogy csak akkor, ha a migráns népvándorlók áradata kerül erőfölénybe. De ezt egy szuverén nem engedheti meg magának. Ahogy a múlt évben, úgy most is tartom az álláspontomat: Az európai szuverének megálljt kell, hogy parancsoljanak!

Az, hogy már rég nem életveszély elől menekülve, pusztán agresszív akarnokságból, egyéni ambíciókból, jólétért, jobb gazdasági lehetőségekért „ezredekbe” tömörülve ostromoljanak meg migránsok egy országhatárt, s vegyenek semmibe mindent, amit jogrendnek nevezünk: az elfogadhatatlan. Állj!

És tavaly is ennél a pontnál, a nemzetközi jogrend betartása mellett érvelve jutottam el oda, hogy igen: „Állj, vagy lövök!”

És itt a tisztelt jogvédők ne a „Lövök”-re koncentráljanak, hanem az „Állj”-ra! Azt kérjék számon, hogy biztonságos harmadik országból miért is kell tűrnie egy országnak az agresszív, illegális bevándorlást. Főleg olyanokkal szemben, akiknek előőrsei tömegével erőszakoskodtak Kölnben, robbantanak harmadik generációs leszármazottjaik Párizsban, Nizzában, tudathasadásos német irániként lövöldöznek Münchenben, pap torkát vágják el egy francia kisvárosban, táborokat gyújtanak fel befogadóikkal elégedetlenkedve, tömegesen nem tanulnak, és tömegesen nem dolgoznak, hiába teremtett rá milliárdos forrásokat az integrálójuk.

Igaz, mindemellett százezrekről nem hallunk ilyeneket. De mindez egy csomag! És erről a csomagról kell döntsön minden európai nép, hogy akarja-e vagy nem. Mi magyarok erről döntünk – még ha balga kérdés kapcsán is, de ez legyen a kérdésfeltevő felelőssége –, október 2-án. Arról döntünk, hogy akarjuk-e ezt a népvándorló muszlim csomagot úgy egyben – rendes emberekkel, terroristákkal, műveltekkel, műveletlenekkel, integrálódottakkal és integrálatlanokkal. Együtt. Nincs külön választás. Csomag van, mert nem lehet máshogy választani.

És bizony így együtt ez a csomag nem kell! Köszönjük, nem!

És ha így csomagban ránk akarja törni a határt, ahogy 2015. augusztus 20-án megtette a macedónokkal, akkor továbbra is az a véleményem, hogy csakis egy módon lehet megálljt parancsolni:

Ceterum censeo: „Állj, vagy lövök!”