K. Gy., a budapesti matematikatanár nagyot nyújtózott a balatoni nyaraló teraszán a vacsora elfogyasztása után, amikor kellemetlen kis szúrást érzett a karján. Odacsapott, és így sikerült agyonütnie az alattomos szúnyogot. A csöppnyi állat széttrancsírozva a férfi bőrére passzírozódott, körülötte vérfoltok. K. Gy. – ahogyan ilyen esetben mindenki tenné – azonnal lefotózta okostelefonjával a tetemet és feltette a Facebook-ra „Ezt vadásztam” felirattal.

Néhány kolléga és diák lájkja után azonban az első kétes bejegyzést („Gy. a gyilkos rövidítése?”) követően felrobbant az internet. Ezerszámra érkeztek a becsmérlő, vádló, fenyegető üzenetek. „Milyen jogon bántod a gyengébbet?” „Ezek a pestiek azt hiszik, nekik mindent szabad?” „És ha anyád szúnyog lenne, azt is kinyírnád?”

A hírportálokon és a közösségi oldalakon kegyetlen publicisztikák láttak napvilágot a vérengző tanárról és a szerencsétlen rovarról. A szétlapított szúnyognak még nevet is adtak (Csip), saját Twitter oldala lett, és bejelentették, hogy a Siófok–Vác NB II-es mérkőzés gyászszünettel fog kezdődni Csip emlékére. „Ez a szerencsétlen, aprócska Csip csak élni akart, de jött egy ember, és kiontotta a vérét.”

Az ügy nemzetközi visszhangot is kiváltott, bár angol nyelvterületen okozott némi zavart, hogy az „aprócska csipet” „microchip”-nek fordították, és ettől kezdve a vita a számítástechnika és a civilizáció viszonyáról folyt.

Talpraesett oknyomozók felderítették, kicsoda is valójában K. Gy., hol tanít. Szülők tucatjai jelezték azonnal, hogy kiveszik csemetéjüket az adott iskolából, ha nem távolítják el a fékevesztett pedagógust. Az igazgató természetesen azonnal elhatárolódott magáról megfeledkező beosztottjától.

Szegény K.Gy. csak annyit fűzött hozzá, hogy a képen látható vér valójában az övé, belőle szívta ki Csip, de már megbánta tettét, és alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy kerti tavakban, kis pocsolyákban, falu széli patakokban szúnyogokat tenyésszenek.