Rádöbbenésem volt a hétvégén. Turkáltam az interneten, s belébotlottam Réthy László személyébe. Pontosabban dr. Réthy Lászlóéba. Etnográfus, numizmatikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A nevét rég ismertem, mert amikor még volt időm és pénzem, foglalkoztam numizmatikával. Munkái a tudományágban alapművek.

Lőwy Árpádról is tudtam. Ifjúkoromban megfordult kezemben pár sikamlós kötete, dugdosni kellett, mert ilyesmit „nem illik”. Tudtam, hogy „Pajzán versek”, meg azt is, hogy a Lőwy Árpád álnév mögött valami Réthy áll. És most, évtizedekkel később lehullt szememről a hályog. Atyaég! Ez a Réthy az a Réthy? A kettő ugyanaz az ember? Mik nem vagynak!

De nevéhez nem csak a Toldi pajzán átköltése kapcsolódik. „Úr és paraszt volt a magyar, És gőgös mind a kettő. Hős volt, ha kell, de nem tudta, Hogy mi a kétszerkettő. Szegény mamának a szíve Megtört volna búvába’: Hogy fiacskája „Eminens” Egy Ipariskolába”… Nem folytatom. Sejthető a folytatás. Félek, hiába koptatom a szám, hogy a tudományt és kultúrát meg kéne szállni, ha száz éve se értették.

Elmondok egy anekdotát, legalábbis Lőwy szerint megesett – ha meg nem, meg is történhetett: az akadémia közgyűlésén egy akadémikus költő azt követelte, hogy Lőwy Árpádot ítélje el az MTA elnöksége, mert pornográf verseivel lejáratja az Akadémia tekintélyét. Dr. Réthy László akadémikus a következő kis kétsorossal válaszolt ennek az akadémikus költőnek: „Lőwy kalapjára macskaszarral lőnek, Lóf…sz a seggébe az ilyen költőnek!”

És közben Réthy volt ama tudós, ki egy tanulmányában bebizonyította, hogy az első havaselvi vajda, Basaraba egyenesági leszármazottja volt Batu kánnak, amivel a dákóromán „kontinuitást” meggyőzően cáfolta. Kiváló magyar volt. Ha vonunk egy keresztárfolyamot, jót s rosszat mérlegre tesszük, csak annyit mondhatnék: megittam volna vele egy fröccsöt.

Korunk írói, művészei miért unalmas emberek? Ezen töprengek, míg a Magyar Egyetemes Éremtár két vaskos kötetét tanulmányozom.