Dzsihád kontra rózsafüzér és struccpolitika

Az iszlám a béke és a szeretet vallása – ezt ismételgetik unos-untalan az imámok, amikor azzal a ténnyel szembesítik őket, hogy a terrortámadások elkövetői többnyire muszlimok. Kétségtelen, hogy a Korán számos passzusa a békét és a szeretetet prédikálja, arról azonban hallgatnak az imámok, hogy ezek az előírások csak a „jó muszlimokra” érvényesek, vagyis azokra, akik betartják az umma szokásait és alkalmazzák a saria szabályait. Azokat viszont, akik nem hódolnak be, vagyis gyakorlatilag az összes nem muszlimot, a Korán pusztító háborúkkal fenyegeti. A muszlimok szent könyve bővelkedik az ilyen értelmű passzusokban. Ha tehetik, a „jó muszlimok” a hitetlenek (kafírok vagy gyaurok) ellen harcolva juthatnak halálukkor Allah paradicsomába. A politikai iszlám nemcsak polgári törvénykönyvvé, hanem kollektív tervvé szándékozik tenni a vallást. E terv megvalósítása pedig a háború.

Mindezzel szöges ellentétben, napjaink kereszténysége előírja híveinek, hogy ha a mennyországba ácsingóznak, akkor a legnagyobb türelmet kell tanúsítaniuk a többi vallás követői iránt. Régen elmúltak már azok az idők, amikor a hitetlenek elleni élet-halál harc biztos kapunak számított a keresztények számára az örök élethez. Az egyház most az Újszövetség azon passzusait hirdeti, amelyek a toleranciáról, a xeno­fíliáról, a megbocsátásról szólnak. Ezért a posztkeresztény társadalmakban már nyoma sincs az iszlám elleni keresztes háborúra való felhívásnak. Éppen ellenkezőleg: legutóbb például a konzervatívnak számító lengyel klérus lazán lesöpörte a nemzetbiztonság érvét, amellyel a migránsok befogadásának megtagadását indokolta a kormány, egyenesen „az állam terrorista doktrínáival” azonosítva ezt az érvelést. Gadecki püskök szerint „a legfontosabb referencia nem az államérdek vagy a nemzetbiztonság, hanem az ember”. Egy jó keresztény számára ugyanis „a személyes egoizmus, saját biztonsága megőrzésének az óhaja nem előzheti meg az altruizmust, mások megsegítésének” a követelményét.

Miután tavaly októberben a katolikus Radio Maryja felhívására ezrek imádkoztak, élő láncot alkotva az ország határán, a rózsafüzér (egy dzsihadista számára kétségtelenül elrettentő erejű) „spirituális fegyverével” harcolva Európa iszlamizálása ellen, Polak lengyel prímás eltiltotta a papokat a „menekültek” befogadása elleni bármiféle megnyilvánulástól. (Migrants, l’Église polonaise dénonce les „doctrines terroristes de l’État”, la-croix.com, 2018. január 18.)

Eközben szociológusok, pszichológusok és pszichiáterek egész hada igyekszik megfejteni és megérteni a terroristák lelki késztetéseit szerte a világon. A New Scientist tekintélyes brit tudományos folyóirat egyik cikke azokat a politikai, gazdasági és pszichológiai okokat boncolgatja, amelyek a dzsihadista jelölteket arra késztetik, hogy a tettek mezejére lépjenek. (Anatomy of terror: What makes normal people become extremists?, newscientist.com, 2017. augusztus 16.) Szó esik benne számtalan tökéletesen megalapozott terápiáról, a folyamatos közel-keleti háborúskodás beszüntetésétől a nyugati nagyvárosok „érzékeny” negyedeiben (értsd: no-go zónáiban) tapasztalható szociális egyenlőtlenségek felszámolásáig. Gyaníthatóan az iszlamofóbia vádjától való félelem miatt azonban a szerző érezhetően bagatellizálni igyekszik a vallás szerepét a dzsihadisták motivációjában, holott napjaink terroristáinak elsöprő többsége büszkén és kérkedve vallja magát a hit harcosának, Allah katonájának, aki a terrort tekinti legjobb módszernek vallása gyakorlati megvalósításához.

Ez teszi őket különösen veszélyessé a nyugati társadalmak számára. Mert ha a szociális egyenlőtlenségek mint lázadási okok politikai reformokkal elvileg ki is küszöbölhetők, a dzsihadistákat hevítő vallásos meggyőződést sohasem lehet felszámolni. A történelem ugyanis bebizonyította, hogy minél inkább le akarják győzni a vallási fanatizmusokat, azok annál inkább burjánzanak.

Európának minden oka megvan az aggodalomra. Gilles de Kerchove, az EU ter­ror­ellenes koordinátora arra figyelmeztetett, hogy jelenleg több mint ötvenezer „radikális” él Európában, köztük legalább kétezer harcedzett, az Iszlám Állam iraki-szíriai harctereiről visszatért dzsihadista, akik bármelyik pillanatban akcióba léphetnek. (El coordinador antiterrorista de la UE: „Lo de Barcelona volverá a pasar, hay 50 000 radicales en Europa”, elmundo.es, 2017. augusztus 31.) A német hatóságok több mint 400 olyan „lehetséges terroristáról” tudnak, akik a menekültstátusszal visszaélve tartózkodnak az országban, és akiket a bűnügyi rendőrség szeretne lokalizálni. (Zahl der Flüchtlinge unter Terrorverdacht steigt, handelsblatt.com, 2016. július 25.)

Az Egyesült Királyságban legalább 23 ezer azonosított dzsihadista dekkol potenciális terroristaként, közülük háromezren közvetlen fenyegetést jelentve. (Huge scale of terror threat revealed: UK home to 23 000 jihadists, thetimes.co.uk, 2017. május 27.) Egy magas rangú brit rendőri vezető szerint egymástól elkülönült közösségei, a szegregáció és szabályozatlan iskolarendszere miatt Britannia egyenesen „tenyészterepnek” számít a dzsihadista terroristák számára. (UK „a breeding ground” for jihadist terrorists, warns Met Police chief, independent.co.uk, 2017. szeptember 5.)

2016 végén a belügyminisztérium 15 ezerre becsülte az iszlamista radikálisok számát Franciaországban. (Radicalisation islamiste: ces Français qui deviennent djihadistes, lexpress.fr) Különösen megdöbbentő, hogy az akkor nyilvántartott 1132 francia dzsihadista csaknem egynegyede fehér, betért muszlim, vagyis őshonos konvertita volt. (Pourquoi y a-t-il tant de convertis parmi les djihadistes français de l’Etat islamique?, lexpress.fr, 2014. november 21.) A líbiai bábkormány feje arra figyelmeztette a nyugati kormányokat, hogy Európának az önmagukat migránsnak álcázó terroristák növekvő kockázatával kell számolnia. (Europe under threat from terrorists posing as migrants, thetimes.co.uk, 2017. augusztus 23.) 2016-ra szóló kockázatelemzésében az európai határrendőrség, a Frontex már felhívta a leginkább érintett nyugat-európai kormányok figyelmét a veszélyre, de azok rá se hederítettek. Érthető. Minden energiájukat leköti az iszlamizmus és a népességcserés gyarmatosítás ellen (egyelőre csak) szót emelő (és nem fegyvert ragadó) európai hazafiak terrorizálása.

Lapszám: