A vágóhidakon történő kegyetlen gyilkosságok miatt állatvédő szervezetek elérték, hogy az étkezési céllal leölt marhákat, sertéseket és egyéb élőlényeket kábítsák el, és lehetőség szerint (már ha ez a kifejezés itt értelmezhető) humánusan végezzenek velük. Ám a kegyes halál is erőszakos pusztítás, ezért az aktivisták nem nyugodtak, amíg teljesen be nem tiltották az állatok bárminemű meggyilkolását – beleértve a vadászatot is –, ami értelemszerűen a húsfogyasztás drasztikus csökkenését eredményezte. (Elhullott dögöket meg lehetett enni, de kegyeleti okokból rövidesen ezt is eltörölték.) Az állatok életének bármely indokból elkövetett kioltásáért börtönbüntetés járt, sőt egyes amerikai tagállamokban halálos ítéletet is hozhattak.

Fotó: shutterstock.com

Sok fehérjeimádó erre megoldásként az egyébként már régóta tiltott kannibalizmust választotta. Idővel aztán a különböző kannibál szervezetek erős érdekérvényesítő képessége miatt engedélyezték. „Ez már csak azért sem eshet az állatvédelmi törvény hatálya alá”, magyarázta egy aktivista, „mert az ember tudvalevőleg nem állat.” E kérdésben támadt némi polémia darwinisták, biológusok, filozófusok és teológusok között, aminek a végeredményeként kimondták: jogi szempontból az ember nem állat.

Már éppen elégedetten hátradőltek a jogalkotók, hogy ezt a kérdést lerendezték, amikor feljelentés érkezett egy macska ellen, aki szemtanúk jelenlétében megtámadott és megölt egy egeret.

Az állatokat az állatokkal szemben is megilleti a védelem, döntött az alkotmánybíróság. A további esetek kivizsgálására bizottságot küldtek a vadonba, ahol rajtakaptak egy oroszlánt, amint zebrákra vadászik. Természetesen befogták a vérengző vadat, bíróság elé állították, és halálra ítélték. A kivégzésre azonban mégsem került sor, mert az állatvédők közbeléptek az alaptörvényre hivatkozva, miszerint egy állatot nem lehet bántani. Végül az oroszlánt visszaengedték a szavannára, de felhívták a figyelmét a vegetáriánus táplálkozás kedvező élettani hatásaira.