Aki dolgozik, az hibázik is. Aki semmit sem csinál, az bűnözik. Ezt az ősi igazságot, olybá tűnik, nem hajlandó tudomásul venni a magyar ellenzék. A kormány bármit csinálhat, rendelkezhet, irányíthat, az csak kizárólag rossz lehet, még mielőtt valóban megjelent volna a hiteles szöveg, vagy belekóstolhattunk volna, mint azt a puding próbája föltételezheti, hogy az ellenzék kedvéért a vallásellenes Engels angol közmondását idézzem.

MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba 

Évtizede bizonyos köröket és személyeket a Fidesz–KDNP-koalíció építkezései zaklatnak föl. Szűkítsük le e kérdéskört az újjáépítésekre. 1945 óta 74 esztendő telt el, és az ország évezredes központja, a királyi negyed még mindig romokban heverne, ha nem lát neki az Orbán-kormány a helyreállításnak. Azonnal fölzúdulás, horthyzás kezdődött, és tart ma is. Holott a tövig lerombolt Varsót a régi formájában állították vissza, a barbárul lepusztított Drezdát majdnem teljesen, csak emlékként hagyva meg némely romot. Mannheimben időzve vendéglátóink elvittek a város hatalmas épületébe, amit a megmaradt régi tervek alapján tökéletesen újra fölhúztak, belsejét fényképek segítségével rekonstruálták, és a mann­hei­miek kifejezetten büszkék erre a „hamisításra”, mert egyfelől megmentették múltjuk egy szeletét, másfelől ünnepelhették a mai nemzeti tehetséget. Holmi velencei meg egyéb régészeti nemzetközi megállapodások eszükbe sem jutottak. Büszkék múltjukra és jelenükre.

Kecskeméten viszont az ántivilágban örökre elcsúfították a belvárost a „lordok házával”, majd a „malomcenterrel”, lerombolva régi épületeket rút, modern házak érdekében, és elrútítva a nagy templom közelében fölhúzott, modernnek is csúnya Aranyhomok szálló otromba tömbjével. A királyi várbeli középkori templomot apró bombatalálat érte, könnyen javítható lett volna a tetőszerkezet, ehelyett leromboltatta Rákosi az épen maradt falakat is, vagyis a múltat pusztító idiotizmusban tomboló internacionalisták. A frankfurti dóm mellé fél méterre épített óriási épületet azzal mentegetik a németek, hogy csupa üvegfalában szépen tükröződik az ősi dóm.

A balliberális oldal csöpög a végtelenített fanyalgástól. A hírforrásul szolgáló csatornák minden híresztelés ellenére számosabbak, mint a nemzeti konzervatívoké, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiakban is számottevő például az ellenzéki alkotók népszerűsítése. De ha már nincsenek túlsúlyban, ez is az ő hibájuk, mert elkótyavetyélték médiumaikat.

Az ellenzékiek kedvenc szopogatni való csontja az új családvédelmi és születési arányszámot javítandó intézkedések sora. Ettől aztán megőrülnek a fanyalgók. Az elegánsra vasalt, fontoskodó arcú, szépkorú hajú Dávid Ferenc elképesztően hülyén undorkodik. Nem érti meg, hogy mi a kormányintézkedések lényege, amelyek részletei jobbára még ismeretlenek! Nem, vagy nemcsak a munkaerőhiány, hanem a nemzet megmaradása a cél. És a határon túli magyarság segedelmezésétől is rángatóznak. Nem értik. Múltunk védelme egyfelől, jövőnk támogatása másfelől a kormány célja. A most betelepítendő migráns sem ér többet munkailag egy ma született csecsemőnél, de húsz év múlva sem fog a tapasztalatok szerint. Amikor a ma született gyermek őket is eltartja majd, a nyugdíjasok mellett a migránsokat is, ha beengednénk őket.

Vita tárgya lehet a sportpályaépítés „túlhajszolása”. Mégis azt kell mondanom, hogy ez is páratlan teljesítmény, hiszen amióta „sportoló eszemet” tudom, csak régi, Horthy-korszakbéli tornatermekben, vívótermekben, uszodákban, futball- és futópályákon gyakorolhattam, és Kecskeméten még egy tisztességes uszoda sem volt.

Hagyjuk a fanyalgást máskorra.