Nem szeretnénk magas olvasottságot generálni a nemrég indult, Jobbik-közeli zsurpubi.hu internetes oldalnak, ám úgy tűnik, ha valaki tudni szeretné, milyen álmokat kergetnek a radikálisból lett cica- és szelfipárt, valamint Simicska Lajos környezetében, akkor érdemes odafigyelni az itt megjelenő írásokra. Itt nyilatkozta két hete Simicska Lajos fia, Ádám – nem mellesleg a Magyar Nemzet és az mno.hu mögött álló Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. társügyvezetője –, hogy „a következő parlamenti választás igazi, valós tétje egyetlenegy dolog, mégpedig az, hogy Vona Gábornak sikerül-e megszerezni a kétharmadot”. A múlt héten pedig kiderült, igazi nagyágyú, egy közismert politológus segíti ezentúl a zsúrpubik eligazodását a magyar belpolitika útvesztőjében. Maga Kéri László.

A „hazai közélet egyik legérdekesebb egyéniségének” nevezett Kéri felbukkanása több szempontból is érdekes. Néhány éve még elképzelhetetlennek látszott, hogy az érdektelenségbe fulladt Heti Hetes bármelyik szereplője, a szárszói ballib találkozók nélkülözhetetlen kelléke egy Jobbikhoz húzó médiumban kap állandó megszólalási lehetőséget. Másfelől Kérinél talán csak Lengyel László szokott nagyobbakat tévedni, ha a magyar belpolitikáról van szó.

Elképzelhető, hogy a sok tévedés kicsit megtépázta az önbizalmát, mindenesetre Kéri László a nyitóinterjúban igyekszik a lehető legkevesebb konkrétumot mondani. Azt ugyan megkockáztatja, hogy több jel szerint „kellemetlen meglepetések érhetik a Fideszt a 2018–2019-es választáson”, ezután azonban nagyjából minden ismert ellenzéki pártról pozitívan beszél. Szerinte például „a baloldalon Botka László az a jelölt, akinek kormányképességét, rátermettségét nem kell különösebben bizonygatni”… „Karácsony Gergely is alkalmas lenne a feladatra, nagy előnye, hogy semmilyen módon nincs köze a múlthoz” és „a másik nagy lehetőség talán a Momentumban van… jóval felkészültebbnek tűntek, mint az eddig előkerült mozgalmak többsége”. Ám mivel mostanában mégiscsak Vona Gábor a Simicska család házi kedvence, a legnagyobb elismerést a Jobbik kapja.

„Hogyan tudna az ellenzék rávenni 2,5 millió választópolgárt, aki nem szokott szavazni, hogy 2018 tavaszán adja le a voksát? Ekkora mozgósításra talán nem is volt példa a rendszerváltás óta Magyarországon, vagy igen?” – hangzik a főszerkesztői kérdés. Kéri tudja, mit kell mondani: „Egy példa azért van, és ez pedig a Jobbik. A párt 2010-es váratlan sikere, és az, hogy bekerültek a parlamentbe, nagyrészt abból adódott, hogy mozgósítani tudták a »depressziós« területeken élőket… A Jobbik a médiában gyakorlatilag nem létezett, viszont jelöltjeivel eljutott ezekre a településekre. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy most is járni kell az országot. Nincs mese, ez egy folyamatos munka, mindenhová el kell menni!”

Szóval, ügyes fiú a Botka és a Karácsony, tehetségesnek látszanak a momentumos ifjak, de a legprofibbak a jobbikosok, az ő példájukat kell követni. Szórakoztató mindezt egy Kéri Lászlótól olvasni. Talán ilyesmire gondolt Vona Gábor, amikor múlt pénteken a Magyar Nemzetben megjelent egész oldalas véleménycikkében azt írta: „túl kell jutnunk a bal- és jobboldal meddő XX. századi küzdelmén; hidakra van szükség egymás felé”.

A Simicska Lajos híd a jelek szerint épülőben van, kérdés, hogy Kéri Lászlón és Vona Gáboron kívül ki akar még átsétálni rajta.

Március 15-én hivatalosan is zászlót bontott a Simicska-médiában szintén sokat szereplő Gémesi György gödöllői polgármester és pártja, az Új Kezdet (miért, van régi kezdet is?), amely egyelőre olyan, finoman fogalmazva is közhelyes programpontok mentén politizál, mint hogy „emberhez méltó egészségügyi és szociális ellátásokat, megbecsült időskort”, illetve „hasznosítható tudást adó oktatást”. A párt egyik alelnökének, Molnár Róbert kübekházi polgármesternek azonban sikerült hangzatosat mondani, amikor a belga RTBF televíziónak egyebek mellett ezt nyilatkozta: „Minden autoriter rendszernek szüksége van egy nagy ellenségképre, Hitlernek kellettek a zsidók ellenségnek. Orbán Viktornak is kell sokféle ellenség, például most a migráció, de az Európai Unió is.”

Szintén a múlt héten jelentette be a Tanítanék Mozgalom kapcsán megismert Pukli István – a HírTV-ben, Kálmán Olgánál –, hogy hamarosan „új polgári pártot” hoz létre. Hogy csupán arról van szó, a szebb napokat látott médiacsoportnál mindenki sztár, aki Orbán Viktort elég hangosan szidja, vagy valamilyen komolyabb terv is van Gémesiékkel és Pukliékkal, azt a következő hónapok eldöntik.

És hogy mi a helyzet a többiekkel? A Momentumra egyelőre nemigen számít­hatnak a hídépítésben, hiszen az „új SZDSZ-esek” pillanatnyilag azzal vannak elfoglalva, hogy élőben is találkozzanak igazi vidéki emberekkel. Nagy élmény lehet ez a huszonéves belvárosi fiataloknak. Juhász Pétert, az Együtt elnökét a jelek szerint egy dolog érdekli igazán: ha szájába veheti a sípját. Épeszű ember nem tervez vele komolyan. Karácsony Gergelynek, a Párbeszéd társelnökének áprilisig Zuglóra kell koncentrálnia, óriási pofont jelentene számára, ha az általa vezetett kerületben a Fidesz nyerne az időközi önkormányzati képviselő-választáson. Az LMP-nek arra kell megoldást találnia, hogy Schiffer András nélkül is bekerüljön a parlamentbe, ráadásul úgy, hogy a Nolimpia során általa is támogatott Momentum nagyjából ugyanarra a szavazóbázisra hajt. Az MSZP tervei pedig eddig kudarcot vallottak, hiszen Botka László mögé rajtuk kívül senki nem állt be. S valószínűnek látszik, hogy nem is nagyon fog.

A múlt hét legszórakoztatóbb nyilatkozatát azonban Gyurcsány Ferenc tette, aki láthatóan megunta, hogy mostanában mindig őt ekézik a szocialisták, így az ATV-ben visszavágott:

„Én csak az idei évben 460 millió forint adót fizettem be. Több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog. Ha valaki itt ebben az országban adózik, az többek között én vagyok”. Hogy ebből mi következik, az sajnos nem derült ki a beszélgetésből. Csupán annyit szűrhetünk le tanulságként: az ellenzék bármilyen összetételű összefogásáról szőtt tervek egyelőre nagyon sok sebből véreznek.