Észak és Dél, Kelet és Nyugat

Akkor lássuk a jövő egy lehetséges változatát. „Déli felebarátaink szomorú dolgot cselekedtek: fellázadtak, megtámadták apjuk házát és hű testvéreiket. Ezért meg kell bűnhődjenek, és vissza kell térítenünk őket, de e kötelességtől megszakad a szívem” – mondta nem kevés álszentséggel Robert Anderson őrnagy, a Fort Summter erőd bukott parancsnoka, akit a déliek kiűztek erődjéből, ami miatt kitört az amerikai polgárháború a maradék USA és a konföderáció hívei között…

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Van itt nem kevés áthallás, úgyhogy folytassuk. A kiváltó ok a Brexit, akarom mondani, az Amexit volt. 1860. december 20-án Dél-Karolina kinyilvánította elszakadását az USA-tól, majd a következő hat hétben öt másik állam (Mississippi, Florida, Alabama, Georgia és Louisiana) is követte példáját. A kilépők új államszövetséget hoztak létre Amerikai Konföderációs Államok néven, amely külön alkotmányt léptetett életbe, és Jefferson Davis személyében saját elnököt is választott. Később Texas is csatlakozott hozzájuk.

Az uniónak nem tetszett a dolog. Úgy vélték, itt már csak egy jó kis demokratizálás segít (ezt később is szerették alkalmazni), ezért gazdasági és katonai fölényükben bízva rárontottak a déli államokra. A fegyveres „visszatérítés” következtében 620 ezer ember halt meg. Ez volt az úgynevezett polgárháború, aminek még a neve is hamis, hiszen nem polgárok, hanem államok között tört ki. Mint tudjuk, az erősebb Észak bekebelezte a függetlenné vált Délt. Helyreállt a földrészállam, amely mára a világ legerősebb hatalma lett. Akik az erőt és a hatalmat akarták, azok magukat unionistának nevezték, akik a maguk útján akartak járni, azok magukat konföderációsnak.

Mindjárt megérkezünk a mába. A konföderáció szuverén államok olyan együttműködő csoportja, amelynek tagjai megőrzik nemzetközi jogalanyiságukat, nem hoznak létre új, a tagállamok felett álló állami szervezetet, csak közös, illetve közössé tett ügyeik intézésére létesítenek közös szervezeteket. Ilyen például mai állapotában az Európai Unió. Amely azonban mintha nem ilyen akarna lenni.

Hanem ilyen: egy föderációban a tagállamoknak több joga is hiányzik. Nincs saját nyelv, saját pénz, csak az egész föderációnak van központi irányítású hadserege, a tagállamoknak nincs és nem is lehet önálló külpolitikájuk. Viszont annyiban többek, mint mondjuk a magyar megyék, hogy van saját parlamentjük és kormányuk, jól körülhatárolt kalaplengetési joggal és így tovább. Föderáció például Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Németország is.

Idősebb olvasók számára a különbség másképp is leírható. A konföderáció és a föderáció között az a különbség, mint a demokrácia és a népi demokrácia között. Mindkettő az ember jogaiért száll síkra, csak míg az előbbi általában véve minden emberért, az utóbbi egy konkrét embercsoport érdekeit szolgálja. Hogy melyik mire jó, azt a figyelmes kortársaknak már megtanította a történelem.

Ebből a leckéből az is kiderül, hogy bár az európai Nyugat vitathatatlanul erősebb, mint a Kelet, amire Orbán Viktor is célzott, midőn Olaszország fontosságát emelte ki, van egy döntő különbség közöttük. A Nyugat valami okból a lassú öngyilkosságot választotta, amíg a Kelet a túlélést. A háború egyelőre a média virtuális terében zajlik. Ki lesz a győztes? Lesz-e Európai Egyesült Államok, avagy túlél-e az Európai Unió? A választ az idő hordozza. És az idő ezúttal könyörtelenül a Keletnek dolgozik.