Az EU zseniális dolog. Úgy elmegyünk Rómáig, hogy senki sehol nem kér egy fia iratot, nem néz be az autónkba, nem keresgél a csomagtartóban. A bankkártyánkat mindenütt elfogadják. Természetesen, mondhatnánk, de micsoda változás ez az ötvendolláros kerethez, a pénzváltásokhoz, a nadrágba varrt belső zsebekben rejtegetett márkákhoz képest.
A nyavalygóknak, a sosemvolt aranykort visszasíróknak, a minden magyart leszólóknak, a hazai állapotok – a maguk területén bizonyára tökéletes – bírálóinak figyelmébe ajánlom a lepukkant római metrót. Igaz, olyan régi, hogy még a baloldali közlekedés szerint jár, de már a mi kisföldalattink is át tudott állni 1973-ban. Kétféle szerelvény jöhet: a jobb fajta, afféle lehasznált négyes metró, vagy a csikorgó, kopott, a mi hármasunknál is vacakabb; de mindegyik egyaránt agyongraffitizve. A kocsik véletlenszerűen követik egymást, hol 2-3, néha 5-6 percenként. Összesen 2 vonal; most épül a harmadik.

Az autópálya iszonyú drága, de haladni csak ott lehet. A minket a túlzott készpénzforgalom miatt nyüstölő gazdasági okosságok szörnyülködhetnének, hogy az autópályai díjfizető kapuknál a kártyás sor üres, mindenki bankjegyekkel fizet inkább, csakúgy, mint a szupermarketben. A bolhapiacon sehol senki nem ad számlát, de a tengerparton és Rómában is négerek vagy arabok árulnak mindenfélét, teljesen feketén. De hát senki sem tökéletes. Ezért talán mégis érdemes lenne az eredeti elképzelések szerint újraalkotni az EU-t, ami – a Mária koronájáról kölcsönvett 12 csillaggal szimbolizálva – egy új Regnum Marianumnak készült.

„Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője”, mondta Antall József. És kizárólag a keresztény Európának van jövője. De sajnos még a frissen kiadott, végtelenül pogány útikönyvünk is folyamatosan az értelmetlen és idióta i. e. és i. sz. megjelöléseket használja az évszámok előtt, holott időszámításunk alapja Krisztus.

Ahogyan a szent lengyel pápa írta: „Az embert megváltó Jézus Krisztus a világtörténelem középpontja”.