„Mi most nem egyszerű időket élünk, de álláspontunk az, hogy Magyarország minden nehézség ellenére képes volt a legnagyobb mértékben megőrizni mindazt a jót, ami kapcsolatainkban rejlik… A világot érintő kérdésekben, akárcsak más kérdésekben, Magyarország jó partnere lesz Oroszországnak” – mondta Kazany­ban Orbán Viktor magyar miniszterelnök orosz kollégájának, Dmitrij Medvegyevnek, aki hasonlóan megfontolt szavakkal válaszolt: „Az Európai Unióval jelenleg meglévő közös problémák ellenére Magyarországhoz fűződő kapcsolataink szilárdak és barátiak.”

…Ellenére, ellenére…

…Ápolnánk a kölcsönösen előnyös, baráti kapcsolatokat, ha hagynák. A vezető politikusok a nyilvánosság előtt virágnyelven beszélnek. Az egyik azt mondja, „minden nehézség ellenére”, mire a másik azt feleli, „a jelenleg meglévő közös problémák ellenére…” És mindenki tudja, miről van szó: Pax Americana. Az új világrend, amely káoszt és növekvő feszültségeket hozott Európába, amit még tíz évvel ezelőtt a béke szigetének hittünk. Amelyik kerekperec megmondja, kivel barátkozhatsz, kivel kereskedhetsz és kit kell akár akaratod ellenére is ellenségnek tekinteni.

A hazug illúzió azonban véget ért. Európa válaszút elé került. Vagy megtalálja a saját útját és azon végre el mer indulni a saját belső késztetései és törvényei szerint, vagy pedig belefullad abba a káoszba, amit egy külső, az európai lassú megerősödést növekvő ellenérzésekkel figyelő hatalom szabadított rá. A legújabb kori népvándorlás lépéskényszert hozott. A neoliberális világálom szertefoszlott, és bár a rögeszmés emberjogisták, a multikulti eszelős hívei a maguk álszent és hamis humanizmusával még igyekeznek fenntartani a népek kohója mesét, befogadni akarván minden erre járót, az európai országokban növekvő mértékben lázad fel a lakosság az őt elárasztó másság ellen.

Európa lassan, döcögve, meg-megrémülve saját bátorságán, de védekezik, s ahogy erősödik a népvándorlás hulláma, úgy erősödik a dac és a védekezési technika. Az Európai Egyesült Államok titkos terve ezekben a napokban bukott meg végleg és visszavonhatatlanul. A nagy liberális világmanipuláció, amely már majdnem totális győzelemre állt, melynek jelképi alakja, egy szakállas nő, aki diadalmasan emel magasba egy világító vibrátort, egyre több országot hódított meg, s úgy látszott, hogy diadalútján nem lehet megállítani. S ahogy New Yorkban a Szabadságszobor, úgy Brüsszelben egyszer majd egy szakállas Conchita hirdeti az új világ eljöttét…

De nem így lett. A demokratikusnak hazudott arab tavasz borzalmai elől menekülő vándorok százezrei sokkolták Európa népeit, akik mintha valami delejes álomból ocsúdnának fel, rémülten néznek egymásra: úristen, ilyen hülyék vagyunk? Mit tettek velünk? Kik tették ezt velünk?

Európai népei előtt ugyanaz a feladat áll, de mindenkinek másképpen kell megoldania: a franciának francia módra, az angolnak angolként, a németnek német módra, a magyarnak magyarként és így tovább kell megvédelmeznie saját nemzeti értékeit és létezési formáit. Mindenkinek a maga módján, de egy közös feladatot kell megoldani. E cselekvések közös nevezője a patriotizmus, mely kiterjeszthető lesz európai léptékekre is, megteremtvén végre azt, ami eddig nyomasztóan hiányzott: az európai ethoszt, ha úgy tetszik, azt az európai erkölcsöt, ami az európai embereket – származástól és nyelvtől függetlenül – európai polgárrá teszi.