Tóbiás, Kunhalmi, Harangozó és még néhányan tanácstalanul ténferegtek a városban. Nézelődtek, bekukkantottak a kapualjakba, belebámultak az emberek arcába, vajon honnan, miből lehetne politikai tőkét kovácsolni. Közben megpillantottak egy cukrászdát, Kunhalmi rettenetesen vágyott egy kis fagylaltra, hát betértek. Rengeteg fajta fagyi kínálkozott, Tóbiás szigorúan meg is kérdezte:

– Mifenének ennyi, amikor a csoki a legjobb?

– Szerintem is – bólogatott Kunhalmi. Harangozó, sőt a többi vevő is egyetértett.

– Úgy tűnik – nézett körül Tóbiás büszkén –, kijelenthetjük, hogy a fagylaltok közül a csokoládé a legjobb. Ez vitathatatlan tény. Ez elől nem fog tudni elhajolni a Fidesz, az már hózentróger!

És másnap fel is szólalt a parlamentben, követelve, ismerje el a kormány, hogy mindenki a csokifagyit szereti a legjobban. A miniszterelnök azonban nem volt rá hajlandó. Az MSZP szörnyű haragra gerjedt. Kérdőívekkel és internetes felmérésekkel bombázták a közvéleményt, amely pontosan vissza is igazolta elképzelésüket: nincs még egy fagyi, amiért annyian rajonganának, mint a csoki. Több sajtóorgánum megírta, az ellenzéki pártok egymást túllicitálva jelentették be: a kormány vonakodik elismerni egy ilyen nyilvánvaló, a lakosság életében perdöntő jelentőségű dolgot. Vitriolos publicisztikák születtek az antidemokratikus kormányról, amely alapvető igazságokat képes megtagadni zsigerileg despotikus hajlamai miatt.

– Most – lihegte Tóbiás –, most ezzel elkapjuk Orbán grabancát. Nem szeretnék a helyében lenni! Kockás ingben fogunk csokifagyit nyalni vasárnap.

A forradalom szelét jelezte, amikor a nyílt utcán inzultáltak egy citromfagyit eszegető alakot.

– A csokifagyi tényleg nagyon jó – nyilatkozta ekkor Orbán Viktor. – Talán a legfinomabb…

Tóbiás dühödten gyűrte össze aláírásgyűjtő íveit.

– Ez sem sikerült. Hát most már mit tudnánk kitalálni?