A néhány ember csak szűkösen fért el a sötét cellában, igyekeztek kis helyet szorítani maguknak, de közben vehemensen perlekedtek. Először a román szidta teli szájjal a magyarokat, akik nem férnek a bőrükbe, mindig Erdélyre ácsingóznak, fene a bozgor fajtájukat. Ketten azon kaptak hajba, vajon a materialisták világnézete üdvözítőbb-e vagy az istenhit. Melyik fontosabb Európa számára: az ateista felvilágosodás, a humanizmus, a liberalizmus vagy a keresztény gyökerek, kultúra és hagyományok; melyiket kell kiirtani a múltból, a jelenből, melyik eszmének a követői a hitványabbak. Igazán heves, gyűlölködő vita kerekedett belőle, amibe azért igyekezett belefolyni a szexuális alternatívákról polémiát nyitó társuk is.

– Európát a nyitott társadalom, a genderelmélet, a nihil, a szabadosság, a tévesen értelmezett, eltúlzott szolidaritás tette tönkre. Elveszítette az identitását, a jövőképét! – harsogta egy konzervatív figura, amire nem késett a válasz, valahonnan a sötétség mélyéről:

– Ez mocskos hazugság, hiszen éppenséggel a szélsőségek, a fasizmus és a nácizmus, a kirekesztés miatt jutottunk idáig.

– Ha már szélsőség, a kommunizmussal mi van?

Nem nagyon látták egymást, de hallották egymás szuszogását, érezték a bőrük szagát. A tülekedésben verekedés tört ki, összefogódzkodva birkózott a román a magyarral, a vallásos az ateistával, baloldali a jobboldalival.

Az őrjöngést a villany felgyulladása szakította meg hirtelen. A rácsokon túl burnuszos, csadoros, sötét bőrű emberek érkeztek, és kíváncsian figyelték a ramazúrit. A hangszóróból tudományos ismeretterjesztés szólt:

– Íme, kedves látogatóink, ebben a ketrecben tekinthetik meg a megmaradt fehér európaiak maroknyi csoportját. Nyugodtan közelebb mehetnek, csak egymásra jelentek veszélyt. Ingerelhetik is őket, a látogatókat nem bántják, csak egymást. Azért óvatosan, vigyázzunk rájuk, mert nagyon ritka, a kihalás szélén álló állatfajta.