Jelenlegi hely

Féljenek a gazemberek!

Bencsik András
Bencsik András képe

Vágjunk a közepébe: „Mindenki tudja, hogy mi, a bevándorlást ellenző magyarok vagyunk többen. Ellenfeleinknek csak úgy van esélyük, ha sikerül a táborunkat megosztani, ha sikerül megbontani az egységünket. Az a céljuk, hogy bármiről legyen szó, csak arról a veszélyről ne, amely Magyarországot fenyegeti. Ellenfeleink is tudják, most évtizedekre eldőlhet Magyarország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza. Nem érvelnek, hanem cenzúráznak, nem vívnak, hanem csípnek, rúgnak, harapnak, és a gyűlölet magvait szórják szét, amerre csak járnak. Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre se az erőnket, se az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet. Csak a küldetésünkre, csak a közös célunkra, Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket. Ne feledjük a választási harc első törvényét: egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló, és mindenkire szükségünk van.”

Csak így teljes értékű az idézet, ha a gondolat elejétől a gondolat végéig emeljük ki az egész szövegből. Miről is van szó? Arról, hogy ellenfeleink egyenként megrágalmazva sokunkat, az egymás iránti együttérzést akarják megbontani. Semjén Zsolt vadászata, Lázár János ingatlana, Kósa Lajos szélhámoskalandja, Szita Károly vádjai, Mészáros Lőrinc ezredszer, Tiborcz István tízezredszer… és a többiek, mert majd jönnek sorban a kipécézett áldozatokra kilőtt mérgezett nyilak… De nem, most kampány van, harcolnunk kell a magunk hitéért, a magunk igazáért, nincs idő a sebek nyalogatására.

Fájnak ezek a sebek? Fájnak, főképp annak, akinek okozták. Megzavarják az embereket? Meg bizony. Kis időre elbizonytalanodnak az emberek, de aztán fölocsúdnak, hogy a fenébe is, ezek tudatosan csinálják a komédiát, ezek tudatosan vádaskodnak, összemosva valóságos és hazug elemeket, hogy végül hamis látszatot keltsenek.

Szóval, mit jelent az elégtétel? Mindenkinek mást. Lesz, aki bírósághoz fordul, a jogszolgáltatástól remélve az igazságszolgáltatást. Lesz, aki a nyilvánossághoz fordul, és rámutat kínzóira: nézzétek, ezeket az embereket kizárólag a gyűlölet hajtotta… És ami a politikai elégtételt illeti? Arra könnyű a válasz.

A politikai elégtétel ideje április nyolcadikán este elérkezik, ha nem csupán sokan leszünk, de elegen is. Ha együtt tudunk maradni, ha nem rendül meg a hitünk egymás iránt, ha továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében. Ha a soha ekkorára nem dagadó Békemenet hatalmas tömege megerősít bennünket abban a csodálatos tudatban, hogy vannak pillanatok a történelemben, amikor az egyetemes igazságba és a nemzet egészének fölemelkedésébe vetett hit tényleg fölül tud emelkedni a gyarlóságon, a gonoszságon, az aljasságon, mert ezeket nem támogatja fegyverrel egy, a maga szándékai szerint működő sötét külső erő.

Igen, mi valóban szelíd és derűs emberek vagyunk, és valóban nem vagyunk se vakok, se balekok. És nem kevés büszkeséggel mondhatjuk, hogy április nyolcadikán ismét megmutatjuk a világnak a bennünk lévő erőt. Azt az erőt, amely egy nevetségessé vált országot a büszkeség és szeretet honává tett, amely tud olyan nagylelkű lenni, hogy a hülyéket, rögeszméseket, a magukban és másokban csalódottakat is a keblére öleli. De a bűnösökön elégtételt vesz. Féljenek a gazemberek!

Lapszám: