Heller Ágnes „zsarnoknak” nevezte egy lengyel lapnak adott interjújában Orbán Viktort. A „populista és nacionalista” számára már nem elég erős jelző, a fasiszta diktátort pedig pesti közönségének tartogatja – a művelt Európa ehhez az abszurdhoz még nem elég fogékony.

Fotó: MTI

Heller szerint Orbánhoz képest még Horthy Miklós is egy gavallér volt – a minősítést annak fényében értelmezzük, hogy a nagyszerű filozófus értékrendjében a hajdani kormányzó igen előkelő helyet foglal el a gonoszlistán. Persze akkor még voltak érdekcsoportok és osztályok, most meg a miniszterelnök mindent és mindenkit elnyom. Ja, ha nem tetszenének tudni, ebben a kedves olvasók is nagy szerepet vállalnak, ugyanis migránsgyűlölők, bunkók és pogányok. Utóbbi minősítés azzal kapcsolatban jött elő, hogy a lengyelek – azaz a Political Critique című varsói lap potenciális közönsége is – sötétek és korlátoltak, de minimum keresztények. A keresztény kulturkampffal vádolt Orbán viszont ezt is csak mímeli, valójában az egyházak kizárólag a Fidesz tagozataiként működnek.

Különösebb indokai nincsenek a lib-bal világ megmondóemberének: a szokásos mantrát ismételgeti a fékekről és ellensúlyokról, demokráciadeficitről, a szabad sajtó hiányáról és Mészáros Lőrincről.

Őszintén? Unalom a köbön, ezt a mantrát már egy sorosi gyorstalpalóból kiszabadult civil aktivista is jobban adja elő. Akkor meg miért veszik elő mindig a „demokraták” az agg filozófusnőt, miért ő a belvárosi entellektüellek mindentudó orákuluma?

Heller Ágnes életpályája persze vitathatatlanul impozáns. A második világháború után a cionista mozgalom harcos tagja, tüntet, agitál. Aztán 1948-ban, a „vörös fordulat” évében rájön, hogy szívének a kommunista párt a kedvesebb. Ezután a Lukács György vezette iskola lelkes tanonca lesz, és mivel mentora 1956-ban a Nagy Imre-kormány tagja lesz, november 4-e után ő is margóra kerül. Három évig bírja a „száműzetést” egy középiskolában, aztán önkritikát gyakorol, és 1956-ot ellenforradalomnak minősíti. Kéri az MSZMP Központi Bizottságát, jelezze, miként tudná hibáit kijavítani.

Amikor 2011-ben nyilvánosságra kerül a levele, Heller a politikailag már nem szalonképes részt azóta elhunyt férjére fogja. Hiszen filozófus ő, nem erkölcsőr. Meg egyébként is, ekkor már arról beszél, hogy 1956 élete „legnagyobb politikai élménye” volt, számára a „forradalom szent emlék”…

További részletekkel nem fárasztanék senkit, utána lehet nézni, hogy mennyire „hurcolta meg” a pártállam.

Pályája összességében leírható azzal, hogy az agresszív cionizmustól eljutott a Simicska Lajos által Gárda-mellényből kimosdatott Vona Gáborig.

Ez feljogosítja a „mindentudásra”? A lib-bal oldalon kétségkívül.

Miért? Egyrészt, mert meglehetősen szerényen állnak önálló gondolatból. Ahol Kunhalmi Ágnesek, esetleg a „független” Puzsér Róbertek gyártanak ideológiákat, ott, valljuk meg, aligha fenyeget egy politológiai-filozófiai iskola alapításának veszélye. Jó, ott van Tamás Gáspár Miklós, de gondolatai összetettségébe ő maga is belealszik – aztán a vége úgyis az lesz, hogy Orbánnál bármi jobb.

Heller is ezt mondja, csak egyszerűbben. Az áprilisi választások előtt Kálmán Olga kérdezte: jó-jó, nyer a sokérdekű ellenzék, de utána mi lesz? Heller Ágnes válasza: Kit izgat? A hatalom megvan, a többit meg majd megideologizálják.

Heller azért kell a „demokratáknak”, hogy lehessen valakire hivatkozni, akinek a nevét nem csak romkocsmai paláverekről ismerik. Meg találjon ki egyszerűen suly­kolható toposzokat: diktatúra, zsarnok, önkényuralom, maffiarendszer, fasizmus és antiszemitizmus.

Igaz ez? Bizonyítható? Kit izgat? Heller már mindegyiket magyarázta – mikor milyen előjellel, mikor milyen megrendelésre. Így tehát jó ez így mindenkinek. Az ellenzéknek egyszerű, szajkózzák, amit Heller mond.

Másrészt: Simicska Lajos visszavonulása óta a nagyasszonynak a magyar hakni aligha fizet különösebben, de hát legalább szerepel – azt meg Berlinben talán még járulékosan értékesítheti mint megfellebbezhetetlen véleményű Orbán-szakértő. A „nagy gondolkodó” sem könyvtári molylepkéken él… Megvan ez, kérem, mélységében filozofálva.