Genderezés

Konok Péter – gyanús kinézetű megmondóember az ellenzéki Kötöttfogás című műsorban – azért a kedvencem, mert ha nincs témám, nem jut eszembe semmi, akkor rákeresek a nevére, kattintok, bámulom pár percig, és mindjárt házhoz jön a téma. A Konok Péter – gyanús kinézetű megmondóember – ilyen szempontból egy áldás. (Tudom, ez valahol önzés, kérem, nézzék el nekem, gyarlók vagyunk mindannyian.)

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Szóval a legutóbbi adásban annyira makacsul hangoztatta a fickó, hogy a gender az tudomány, hogy nekiduráltam magam, hogy meghatározzam, a gender – ami így, ebben a formában csak ideológiai halandzsa – hogyan lehetne az, amivé most maszkírozzák. Hogyan lehetne mégis tudomány.

Elmondom. Nem jól közelítik meg. Itt a bibi. Azt kéne vizsgálni, mi visz rá embereket arra, hogy magukat nem létező lényeknek képzeljék. Néhány előadáscím, amit el tudnék képzelni egy egyetemen:

A nem létező identitásokban való hit kialakulása, és a csonka családok helyzete. Örökölhető-e a nemi identitásválság, amennyiben mindkét felmenő zavart nemi identitású volt? Ennek eloszlása a nagyváros és a vidék szempontjából. A nemi identitások zavara és az utcai zajok közti összefüggés (grafikonokkal és táblázattal illusztrálva). Fokozza-e a pszichés zavart, ha a genderfluid hittel fertőzött beteg posztmodern prózát olvasott gyermekkora óta, és mennyiben jelent védettséget a XIX. századi reakciós irodalom, Kipling, Chesterton rendszeres olvasása. A genderhívő és a feminizmus. Növeli-e az esélyét a genderben való hit megjelenésének, ha a felmenők valamelyike, vagy mindkettő részese volt a hippimozgalomnak? Milyen annak a vérkeringése, aki reggel még férfi, de este már nő? A nemváltó műtétek pszichikai utóhatásai. A queerben hívő ember táplálkozása és szaporodása. Ezeket a dolgokat ki lehetne vizsgálni, és írni róla sok-sok tanulmányt. Ez már tudomány.

Hogy ilyesmire egy államnak érdemes-e pénzt kiadni, és támogatni eme munkák megszületését, az más kérdés. Ebben sajnos már nem vagyok kompetens. 

Lapszám: