A gorillás eseten gondolkodom. Tudják, amikor beesett a gorillák közé az állatkertben a gyerek, a gondozók pedig lelőtték. Mármint a gorillát.

Én a szegény állatgondozókat sajnálom. Mit érezhet az, aki már évek óta foglalkozott a gorillával? Belátom, hogy nem nagyon volt más választás, de az biztos, hogy a szülőket példásan megbüntetném. Őszintén remélem, hogy nem az állatkertnek kell majd kártérítést fizetni. Idióta szülők.

Egy régi írásom jutott eszembe a hegymászóról, aki felmegy az Everest csúcsára, veri a mellét, mert kell a dicsőség, a veszély, de ha bajba jut, akkor helikopterrel kell kimenteni. Itt is az elkényeztetett hülye embert kellett megmenteni a természettől. A kedvencem még, amikor szafarin lehúzzák az ablakot és kalimpálnak. Bicskanyitogató.

Az a baj, hogy nem lehet kitiltani a gyerekeket az állatkertekből, mert akkor azonnal tönkremennének. A kisgyerekes családoknál ez bevett szórakozás. Amikor tíz éve voltam állatkertben, csak néztem, hogy mennyi kisgyerek van. Nem is értettem, hisz nem nekik való. Miért hiszi mindenki? Amúgy állatkertben akár kötelezővé is lehetne tenni a pórázt. Mármint a gyerekre! Értem, hogy az emberek viszolyognak tőle, de a szétloccsant gyerekfej még rosszabb.

A gorillás eset kapcsán voltak olyan kom­men­tek Amerikából, hogy a gorilla leölése rasszista tett volt, fehér privilégium. Sok-sok öntudatos fekete kom­men­tel­te ezt. Csak aztán később kiderült, hogy néger volt a kölyök. Na, erre be is indult az ellentámadás. Olyat is olvastam, hogy a gorillából van ötszáz darab, abból a kölyökből meg sok százmillió – hol vannak az állatvédők? Mert az ideológia sosem önmagában fontos, csak alibi a térnyerésre. Mindig, mindenhol, mindenkinél.

„Egy olyan tipikusan gyerekekre szabott helyet, mint az állatkert, úgy kell kialakítani, hogy ott szabadon szaladgálhassanak a gyerekek.” Ezt kéne gyorsan kiverni az emberek fejéből. Az építkezési terület sem játszótér attól, hogy van ott homok meg vödör.