Eleinte csak a szomszédok tettek rosszindulatú megjegyzéseket, de aztán már a Názáreti Hírlapban is megjelent egy olvasói levél, amelyben Rebeka bat Simon felháborodottan tudatja, hogy Józsefnek, az ácsnak a felesége naphosszat otthon van. „Nem jár el dolgozni, mint más, az egyenlőséget immár kiharcolt asszonyok, hanem kénytelen a házukban kuksolni. József a konyhába száműzi többre hivatott nejét, akiből pedig Tesco-pénztáros, ingatlanügynök, matematikatanár vagy akár köznevelési államtitkár is lehetne. Nyilvánvalóan úgy tekint a nőre, mint aki nem több puszta embergyárnál, s ezt támasztják elő azok az értesüléseim is, miszerint Mária állapotos.”

Az ügy jókora vihart kavart, az újság el is küldte tudósítóját a negatív népszerűségre szert tett ácshoz. A férfi éppen egy deszkalapot gyalult, addig sem hagyta félbe a munkát, míg a riporternek válaszolt.

– A gyermekszülés – mondta József – az embernek a teremtésben való közreműködése, a legszebb és legszentebb hivatás. Földi létünk legszebb értelme.

– No, ez túlzás – vitatkozott a hírlap tudósítója. – Hiszen engem egész Galileában ismernek és szeretnek, de a te Máriádra a gyerekével a kutya sem fog emlékezni.

József higgadtan elismételte, hogy szerinte a nő legfőbb feladata az élet továbbadása, a család összetartása. Ezt megerősítette a közben előkerülő Mária is, ám az újságíró rámordult, hogy ebbe ne szóljon bele, és nem is közölte le az ő szavait.

Miután megjelentek az ács férfisoviniszta kijelentései, sorra mondták vissza a megrendeléseket a Józseffel dolgoztatók.

Erre kiszállt egy riporter a kafarnaumi kábeltévétől, vajon mit szól József a történtekhez.

– Most elesel egy csomó pénztől – vigyorgott a zsurnaliszta elégedetten.

Az ács azonban csak mosolygott, és gyalulta a fát.

– Tesszük a dolgunk.

– Vagyis no comment?

József felemelt egy fűrészt, és kicsit arrébb tessékelte a riportert.

– Odébb állnál? Le kell vágnom azt a bunkót a deszka végéről…