A hízásra hajlamos, középkorú férfi föltette a lábát az asztalra, és a távkapcsolót nyomogatta. Néha ingerülten perlekedett a tévében beszélőkkel, hiába figyelmeztette többször is az asszony, hogy úgysem hallják.

– Hát naná, hogy nem! A sok politikus nem hallja a hangunkat! Beszélhetek én akármit, ezek úgyis csinálják, amit akarnak! Mocskos dolog a politika, mind korrupt gazember ez. Miért nem mennek el inkább dolgozni, he? Vagy legalább ne szórnák a pénzemet! Ez a népszavazás izé is belekerült tíz vagy húsz milliárdba, nemhogy inkább kórházat építenének vagy leaszfaltoznák rendesen ezt a rohadt utcát, tegnap is belementem egy rohadt kátyúba!

– Nem megyünk el szavazni?

– Most? Megvesztél? Menjen szavazni, aki ráér ugrálni, ahogy a sok politikus fütyül, mit érdekel engem a hülye kérdésük?

– Azt mondtad, nem kérdezik meg a véleményedet. Most megkérdezték.

– De miért nem arról kérdezik, mibe kerüljön a sör, vagy láthassam az angol bajnokikat is, mert azt most valami tököm tudja csatornán adják. Disznóság! A migráncs meg úgyis jön, bármit csinálok. Meg aztán nem mentem el a NATO-s szavazásra sem? Az EU-sra se mentem el.

– Sose mentél el egyetlen népszavazásra sem.

– Ja, majd még szavazgatok nekik. Hagyjanak engem békibe! Inkább hozzál még abból a rácsos linzerből!

– Nem szavaztunk se a kettős állampolgárságról, se a vizitdíjról, most sem megyünk el – panaszolta a nő, és hozta a rácsos linzert.

– Nem hát! Erre? Minek?

– Hát mikor mennél el?

– Ha valami értelmeset kérdeznek. Mondjuk ez a vasárnapi zárva tartás. Ez ellen szavaztam volna. Ez fontos dolog! Még hogy nem mehetek vasárnap a boltba! Hát mit képzelnek? Hű, de felhúztam magam!

– De most már megint nyitva vannak vasárnap az üzletek…

– Nyitva vannak? Na, pedig arról rendezhettek volna népszavazást. Most már mindegy. Főzzél már egy kávét, olyan száraz így magában ez a linzer!