Megerőszakolt egy nőnek öltözött 18 éves brazil fiút egy 20 éves afgán az ausztriai Innsbruckban – adta hírül az osztrák Kronen Zeitung alapján a Mandiner. A felek a központi pályaudvarnál találkoztak hajnali négy óra körül, s az elkövető állítólag késsel kényszerítette áldozatát arra, hogy felmenjen vele egy közeli lakásra, ahol aztán közösült vele. Bár arról lapzártánkkor még nem tudni, hogy a tettes és áldozata mi járatban volt Ausztriában, s mit kerestek hajnalban a pályaudvarnál – illetve az erőszakolónál azért sejteni véljük –, mindenesetre akár a németországi, franciaországi, brüsszeli merényletekhez hasonló tragédiák, akár a különböző (nem ennyire abszurd) bűncselekmények kapcsán világos: Európa nagyon rossz irányba tart.

Nem először írjuk le: Magyarország a sokáig irigyelt Nyugathoz képest manapság egy békés, nyugodt, biztonságos sziget, nem kis részben annak köszönhetően, hogy miniszterelnöke, kormánya idejében felismerte a veszélyt, és saját eszközeivel mindent megtett azért, hogy megvédje az ország polgárait. E védekezés része a kvótanépszavazás is, amelynek kapcsán a ballib folyamatosan azt harsogja, hogy ennek nincs értelme, hiszen Brüsszelt nem kötelezi semmire. Ez jogilag talán igaz, ugyanakkor nem véletlenül rettegnek a referendumtól az unió vezetői. Egy ország kormányfőjét ugyanis lehet bírálni, alaptalan jelzőkkel illetni, viszont egy tagállam több millió polgárának demokratikus népszavazáson kinyilvánított véleményével finoman fogalmazva sem elegáns szembemenni. Arról nem is szólva, hogy október másodikán, egy sikeres voksolással példát mutathatunk, felbátoríthatjuk azokat a kormányokat, amelyeket még normálisan gondolkodó politikusok alkotnak. Talán nem véletlen, hogy amint arról a demokrata.hu elsőként beszámolt, múlt kedden nem hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elnöke, Jarosław Kaczyński, aki Orbán Viktorral és Kövér Lászlóval is megbeszélést folytatott…

Mindenesetre egyelőre meglepően kevesen mondják azt, hogy biztosan részt vesznek a másfél hónap múlva esedékes népszavazáson. Három héttel korábbi felmérésünkhöz képest lényegében hibahatáron belül változott azok aránya, akik úgy tervezik, hogy elmennek voksolni. Ez talán annak köszönhető, hogy Magyarországon béke van, talán a nyárnak, vagy talán annak, hogy a labdarúgó-Eb-szereplés után az olimpián is megannyi sikerrel örvendeztettek meg bennünket sportolóink, s ez köti le sokak figyelmét. Az azonban biztos, a múlt szombaton megkezdődött kampányidőszak alatt még sokakat kell meggyőzni a referendum érvényességének fontosságáról.

E héten azonban még fél szemünket Rión tarthatjuk. Egyrészt megbizonyosodhatunk arról, hogy Budapest tökéletesen alkalmas a 2024-es játékok megrendezésére – a mostaniról még a NOB egyik alelnöke is azt mondta, ez a legproblémásabb olimpia, amit valaha átéltek –, másrészt szívből szurkolhatunk kiválóságainknak. Az immár háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkára, a címét megvédő Szilágyi Áronra vagy a drámai körülmények között aranyérmet szerző Szász Emesére éppúgy nehéz jelzőket találni, mint a végtelenül szimpatikus, nagyszerű sportemberre, Imre Gézára és párbajtőröző csapattársaira, a padlóról sokadszorra is felálló Cseh Lászlóra, a bűbájos és kiváló Kapás Boglárkára, a történelmet író Márton Anitára vagy a mindig laza tehetségre, Kenderesi Tamásra. Az olimpián is, október másodikán is: hajrá, magyarok!