A közvélemény-kutatások már egyre inkább kampányhelyzetet jeleznek. Pontosabban, a jelzéseikben egyre inkább a kampány hatásai, erőterei jelentkeznek, és pont ezért bizonyos választói attitűdök mérései ugyanolyan fontosnak bizonyulnak a pontosabb helyzetértékeléshez, mint maguk a numerikus eredmények. Ezek közül a legfontosabb, hogy kire is adná voksát a kedves választó, ha most vasárnap lennének a választások, illetve hogy egyáltalán elmenne-e voksolni?

A két legfrissebb kutatás toronymagasan a Fidesz előnyét mutatja, sőt azt, hogy a Fidesz még bővíteni is tudta a rá szavazók táborát, ahogy mind a Závecz Research, mind a Publicus Intézet mérései ugyanazt mutatják a többi párt vonatkozásában is. Második a Jobbik, utána – további csökkenő tendenciával – az MSZP, kis erősödés a DK-nál, az LMP parlamenti küszöb fölött, és aztán jönnek a szecskapártok nem létező, egyszázalékos, messze hibahatár feletti vagy épp alatti eredményükkel.

Mindezek alapján persze adódik ma a kérdés, hogy vajon lefutott-e ekkora Fidesz-előny mellett a 2018-as választás, kell-e, érdemes-e izgulni a jövő április elejei – valószínűleg április 8-i – választások miatt. És bizony a nem pártpreferenciákra, biztos pártválasztókra és a teljes népesség pártszimpátiáira vonatkozó kérdések és egyéb eredmények igencsak figyelmeztetőek. Merthogy ezek szerint a válaszok valóban azt mutatják, hogy hasít a Fidesz, ám az egyéb kutatási eredmények és a kutatást körülvevő tényezők korántsem arra utalnak, hogy hátradőlhet a Fidesz kampánycsapata.

Hogy miért? Előbb nézzük a legutóbbi mérések eredményeit. A Publicus Intézet november 25-én a baloldali Vasárnapi Hírekben közölt eredményei szerint a pártversenyben az elmúlt egy hónapban a Fidesz támogatottsága egy százalékot növekedett, 26-ról 27 százalékra. A biztos szavazó pártválasztók körében a Fidesz támogatottsága náluk 50 százalék. A párt szavazóinak aktivitása szerintük csökkent. (Hoppá, erre majd visszatérünk!)

A Jobbik a második helyen áll. Támogatottsága az előző hónaphoz képest nem változott, továbbra is 10 százalék. A biztosan szavazó pártválasztók körében a Jobbik támogatottsága 17 százalék. A Jobbik támogatóinak aktivitása viszont csökkent. (Nagy Spinoza-barát és balliberális táborokat nem sikerült megszólítani – minden igyekezet ellenére sem.)

Az MSZP támogatottsága ebben a hónapban, egy százalékot csökkenve, 9 százalék. A biztos szavazó pártválasztók körében az MSZP támogatottsága 14 százalék. A párt szavazóinak aktivitása növekedett. Az LMP szavazóinak száma nem változott, továbbra is 5 százalék, a biztos szavazó pártválasztók körében 7 százalék. A DK támogatottsága novemberben egy százalékot növekedett és 4 százalék, a biztos szavazó pártválasztók körében 5 százalék. (Ugyanakkor a Gyurcsány-rajongók mindig is nagy aktivitást mutattak, vagyis a Nagy Kalandor hívei szinte biztos, hogy már reggel 6-kor készülődni kezdenek a nagy napon, és biztos elmennek szavazni varázslójukra.) A szecskapártok összekapaszkodva is csak a mérhetőség határán leledzenek, így az Együtt–Párbeszéd közös, összesített támogatottsága is csak egy százalék. Ugyanígy a Kétfarkú Kutyapárt és a Momentum támogatottsága sem haladta meg az egy százalékot. Fodor Gábor liberálisai mérhetetlen mikrobák. A bizonytalanok aránya 41 százalék. Bár ez egyáltalán nem szokatlan adat, mégis, ha kormányt támogató vagy ellenző attitűdjüket nézzük, akkor okoz némi fejtörést a bizonytalanok tábora is a kampánycsapatoknak.

A Publicus most rákérdezett a civil ellenzékiek esélyeire is. Tízből négy válaszadó (39 százalék) szerint a baloldali ellenzéknek civil, szakértő miniszterelnök-jelölttel van nagyobb esélye a 2018-as választásokon, és negyedannyian (12 százalék) gondolják úgy, hogy pártpolitikussal. Az MSZP, a Jobbik és a bizonytalan szavazók körében a legmagasabb (51, 49 és 38 százalék) azok aránya, akik szerint szakértő, civil miniszterelnök-jelölttel van több esélye a baloldalnak a 2018-as választásokon. A kormányváltást akarók körében ez az arány 52 százalék, míg 13 százalék szerint pártpolitikus jelölttel van nagyobb esély. A megkérdezettek fele (42 százalék, 42 ellenében) tudja elképzelni, hogy egy pártoktól független, szakértő, baloldali ellenzéki miniszterelnök-jelöltre szavazzon, míg a kormányváltást akarók háromnegyede (75 százalék, 15 százalék ellenében) gondolja ugyanezt. Az összes megkérdezett körében ugyanakkor kisebbségben (35 százalék, 45 ellenében) vannak azok, akik szerint egy igazi baloldali együttműködés 2018-ban képes lenne megnyerni a választásokat. Az ellenzéki győzelemben még a Jobbik-tábor nagyobb része sem hisz.

És akkor vissza a Fideszhez és a megjegyzésemhez. A Fidesz táborának részvételi aktivitása a 2014-es választások előtt fél évvel 65-66 százalék, vagyis kétharmad körüli volt. Ma ezt csak 50-52 százalékra mérte Závecz Tibor, és a Publicus is csökkenő aktivitást jelzett. Eszerint azon 2,4 millió választó közül, akik azt mondták, hogy Fidesz-támogatók, most vasárnap biztosan csak 1,2–1,3 millió menne el szavazni. Bár ezen arány a kampányhenger beindulásával folyamatosan növekszik, mégis, az esetlegesen távol maradó, kiábrándult vagy elkényelmesedett Fidesz-szavazók nagy veszélyt jelenthetnek a kormánypárt számára. Ha ehhez hozzátesszük még azt is, hogy ma egymillió kormányváltást akarónak nincs még pártja, és az ő részvételi aktivitásuk is 50 százalék fölötti lehet, akkor a mai párttámogatókon túl további félmillió szavazóval kell számolni, akik a Fidesz ellen indulnak voksolni áprilisban.

Ha az egyéni körzetekben egy ellenzéki jelöltre tudnák lehívni az összes ellenzéki voksot, a bizonytalan ellenzékiekkel együtt, akkor az látszik: igaz, hogy hasít a Fidesz a pártpreferencia-lista vezetésével, ám korántsem nyugodhat meg a választások kimenetelét illetően. Már most látszik, minden a mozgósítás sikerességén fog múlni. A Fidesz számára ennek érzékeny mivoltát Tapolca és Veszprém jelzi.