Határos

– Világjárók című sorozatunk mai vendége Goce, aki Szkopjéban született, de felmenői számtalan országból származnak, így joggal mondhatjuk őt világpolgárnak. Így van?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

– Nagyon is. Én magam Jugoszláviában születtem, de éltem Macedóniában…

– …illetve hivatalosan Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban…

– Persze, mindig elfelejtem. Még az idén, ha minden jól megy, Észak-Macedónia lesz az otthonom. Az öcsém a nyolcvanas években Pristinába költözött, ő aztán lakott Szerbia-Montenegróban és Szerbiában is, jelenleg Koszovóban él. Nagyapám Eszéken, az Osztrák–Magyar Monarchiában, a nagyanyám viszont Eszéken, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban született. Kninben lakó unokatestvérem szintén jugoszláv születésű, ő horvát állampolgár volt, majd néhány évig a szerb Krajinában lakott, aztán jött Gotovina, azóta megint horvát, sőt belépett az EU-ba is.

– Nem bírnak a fenekükön maradni.

– Mi ilyen vándornépség vagyunk. Egyik szkopjei dédapám például még a Török Birodalomban látta meg a napvilágot, aztán hol Szerbiában, hol Bulgáriában töltött egy rövid időt, később a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban, utána Jugoszláviában lakott.

– Izgalmas a Balkánon élni, ez kétségtelen.

– Nem cserélném el semmire. Az ember sosem tudhatja, hogy másnap melyik ország polgáraként ébred. Kedvencem az a dédapám, aki a huszadik század elején néhány évre Novi Pazárba költözött, ez alatt Ausztria–Magyarország, az oszmán birodalom és Szerbia állampolgára is volt, de nem bírta a változatosságot, így a világháború alatt Fiumébe költözött. Így lett előbb a Monarchia, majd a délszláv állam, utána Olaszország, a második világháborút követően pedig Jugoszlávia lakosa. Közben rijekai lakcíme lett.

– Köszönjük a szkopjei Gocénak, hogy bemutatta szűk családja történetét, akik, ha jól számolom, vagy tíz országban éltek bő száz év alatt. Jövő héten kárpátaljai vendégünk számol be hat országban megfordult rokonsága történetéről.