Határos

– Világjárók című sorozatunk mai vendége Goce, aki Szkopjéban született, de felmenői számtalan országból származnak, így joggal mondhatjuk őt világpolgárnak. Így van?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

– Nagyon is. Én magam Jugoszláviában születtem, de éltem Macedóniában…

– …illetve hivatalosan Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban…

– Persze, mindig elfelejtem. Még az idén, ha minden jól megy, Észak-Macedónia lesz az otthonom. Az öcsém a nyolcvanas években Pristinába költözött, ő aztán lakott Szerbia-Montenegróban és Szerbiában is, jelenleg Koszovóban él. Nagyapám Eszéken, az Osztrák–Magyar Monarchiában, a nagyanyám viszont Eszéken, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban született. Kninben lakó unokatestvérem szintén jugoszláv születésű, ő horvát állampolgár volt, majd néhány évig a szerb Krajinában lakott, aztán jött Gotovina, azóta megint horvát, sőt belépett az EU-ba is.

– Nem bírnak a fenekükön maradni.

– Mi ilyen vándornépség vagyunk. Egyik szkopjei dédapám például még a Török Birodalomban látta meg a napvilágot, aztán hol Szerbiában, hol Bulgáriában töltött egy rövid időt, később a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban, utána Jugoszláviában lakott.

– Izgalmas a Balkánon élni, ez kétségtelen.

– Nem cserélném el semmire. Az ember sosem tudhatja, hogy másnap melyik ország polgáraként ébred. Kedvencem az a dédapám, aki a huszadik század elején néhány évre Novi Pazárba költözött, ez alatt Ausztria–Magyarország, az oszmán birodalom és Szerbia állampolgára is volt, de nem bírta a változatosságot, így a világháború alatt Fiumébe költözött. Így lett előbb a Monarchia, majd a délszláv állam, utána Olaszország, a második világháborút követően pedig Jugoszlávia lakosa. Közben rijekai lakcíme lett.

– Köszönjük a szkopjei Gocénak, hogy bemutatta szűk családja történetét, akik, ha jól számolom, vagy tíz országban éltek bő száz év alatt. Jövő héten kárpátaljai vendégünk számol be hat országban megfordult rokonsága történetéről.

Lapszám: