Nem felelős Karl Marx a rémtettekért, amelyeket elkövettek mindazok, akik örököseinek és követőinek vallották magukat, jelentette ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a németországi Trierben a filozófus születésének 200. évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Szerinte Marx tevékenysége nem közvetlenül járult hozzá a százmilliós áldozatot követelő kommunista rémuralmak működéséhez, amelyek őt tűzték zászlajukra – tudatták országgal és világgal objektíven a hírügynökségek.

Nem közvetlenül. Ez kedves. Juncker kamerád kijelentésében benne foglaltatik, hogy eo ipso nem felelősek közvetlenül a rémtettekért azok sem, akik Marx örököseinek és követőinek vallották és vallják magukat, mivel a marxi gondolatok oly ártatlanok, mint a ma született bárány bégetése, hiszen jól tudja a művelt nyugati világ, hogy a kommunista bűnöket magányos merénylők követték el, akik vagy félreértették, vagy fel sem fogták Marx tanait.

Példának okáért egy hírhedt marxista, bizonyos Szamuely Tibor az örökség rá eső részét ekképpen foglalta szavakba: „Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. […] A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommün világához elvezet minket. […] Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.”

Ő mondta ezt is: „A halál csak akkor borzalmas, akkor megdöbbentő, midőn oktalan célokat, idegenek aljas érdekeit szolgálja. De ölni, gyilkolni az apáink, a testvéreink, a gyermekeink, az önmagunk érdekeinek védelmében; feláldozni életünket önmagunkért, egy szebb- dicsőbb, boldogabb életért: van-e ennél szentebb, lelkesítőbb, fölmagasztalóbb? […] Forradalmi katonák, végezzetek gyorsan és könyörtelenül a megfutamodókkal, s aztán előre. Szempillád meg ne rezzenjen, kezed meg ne remegjen soha – a halál útja a győzelem felé vezet.”

A halál útja a győzelem felé… Ezt az utat nem is olyan rég az Iszlám Állam földalatti hadserege járta be, pedig ők nem vallják magukat marxistának, vagyis a nagy baloldali gondolkodó, a mai szakálldivat, az úgynevezett baltafej előfutára erről sem tehet: „ölni, gyilkolni az apáink, a testvéreink, a gyermekeink, az önmagunk érdekeinek védelmében; feláldozni életünket önmagunkért, egy szebb-dicsőbb, boldogabb életért: van-e ennél szentebb, lelkesítőbb, fölmagasztalóbb?” Szinte látja az ember maga előtt a robbanómellénnyel fölszerelt iszlamista harcost, amint a robbantás előtti másodpercben a szent, a lelkesítő, a fölmagasztaló istenéhez kiált, és aztán jaj, ezerszer jaj mindenkinek…

Hogy nem felelős a rémtettekért, aki a tömegpusztítás lavináját elindította, aki az ideologikus emberölés vírusát ráeresztette a világra? És ki a felelős? Hitler rossz volt, de Marx, Engels, Lenin, Sztálin, ők jók voltak? Goebbels rossz volt, de Berija és Kaganovics, Hruscsov és Brezsnyev jók voltak?

Hagyjuk. A hatharmadról akartam beszélni. Arról, hogy háromszor egymás után kétharmaddal hatalmazta föl a nemzet a Fidesz–KDNP-koalíciót. Háromszor kettő az hat. És ez azt jelenti, hogy ellentétben Nyugat-Európával, Magyarország népe végleg kigyógyult abból a förtelmes betegségből, amit Marx és követői szabadítottak a világra. Ámen.