Hisztéria és negativizmus

A szép emlékű Gyurkovics Tibor, íróhoz méltóan, új fogalmat alkotott, és szót is: hiszteroliberalizmus. Elsősorban a magyar politikai életre, de mára kiderült, az egész világ egyfajta mentalitására is jellemző ez a meghatározás. Sajátságos módon a két jelenség túlnyomórészt együtt jár, az egyik a másiknak a következménye, ha úgy tetszik, savanyú gyermeke.



A hisztéria veszélyének mindannyian ki vagyunk szolgáltatva, még akkor is, ha nem vagyunk liberálisok. 1962-ben Párizsban tapasztaltam ezt magamon. Esős, szeles, borzongató éjszakába hajló időben, nem tudtam, miért, a Rue de l’Opérán odaálltam a bőrig ázott tömegbe, és vártam. Nagy-nagy sokára megjelent az étterem ajtaján Theo Sarapo és Edith Piaf. Maradandó élményem ez, hogy karnyújtásnyira ment el előttem a sanzon királynője. A következő évben meghalt Edith Piaf, és nem sokkal később Sarapo is. De mégiscsak a tömeghisztéria áldozatául estem.

A mostani, a mai, a hazai hiszteroliberalizmusnak azonban semmi köze ehhez. Végül is az pozitív, értékhordozó, tartalmas hisztéria volt, akárcsak 1948-ban a sziklatemplomhoz tömegelők Mindszenty miséjére, de a mai, mondjuk ellenzéknek őket, pártok és médiauszályaik hisztériája negatív, értéktelen, üres, szakorvosilag az elmebetegség egy fajtája, amelyben a beteg a kívülről kapott ingerekre rosszul válaszol.

Mostanában, az érettségizés kezdeti időszakában, az első vagy a második napon az ATV-n, a szokásos beszélgetőműsorban egy jóképű fickó azt mondta: mindenki külföldre menekül, mert rossz a „klíma”! Mondta ezt azokra a fiatalokra, akik még le sem érettségiztek! A hisztériakeltés mibenlétének tanítható példája volt ez a műsor. Csak egy személyre emlékezem közülük: Demeter Mártára, mert olyan szépen föl volt szopva a haja.

A hisztéria szellemében mindenre negatív választ adnak. Nemcsak a közösségnek ártanak ezzel, hanem önmaguknak is. A kifejezetten negatív párt, az SZDSZ, képességei ellenére is megszűnt negativizmusa miatt, és a Fidesz sem lenne sehol, ha azt a politikai úzust folytatja, amit még Antall József idején képviselt. Trianon említésére kivonult az Ország­gyűlésből. Elképesztő, hogy ezt a járhatatlan utat folytatja ma is a DK, az MSZP meg a többi, és nem veszik észre, hogy zsugorodnak, mint Balzac szamárbőre. Az egyetlen okos ellenzéki politikus, Schiffer András már a pártból is kilépett, nemhogy a politikából, mert reménytelennek látja ennek a bugyuta ellenzéknek a jövőjét. Szanyi, Niedermüller, Szent-Iványi meg a többi, Gyurcsányról nem is szólva, csak nyűglődnek, és az ország ellen kibickednek az EU-ban. Nem hajlandók tudomásul venni, hogy a negatív hiszterizmus sehová sem vezet.

A Fidesz politikusi pozitivizmusa, rátermettsége éppen abban rejlik, hogy még idejében fölismerte: saját népe érdekei kárára, saját népe érzelmei ellen nem politizálhat. Nem csak az egyénnek, a tömegnek is van tudatalattija. És ezt a nemzeti tudatalattit a kommunisták elfojtották 40 évig, és 1989 után ugyanezt az elfojtást akarta tovább folytatni a rendszerváltó pártok túlnyomó része is. Hát nem veszik észre, hogy mind megsemmisültek? A közösségeknek is van immunrendszerük. A negatív politikai mozgalmak ezt bénítják. Az orbáni politika, ha tetszik, ha nem, ezt az immunrendszert aktivizálta zseniálisan, szemben a hiszterikus negativizmussal.

Lapszám: