A dolog úgy áll, hogy ha a strasbourgi fellebbviteli bíróság nem nekünk ad igazat, miszerint jogsértő módon akarják a migránskvótát ránk erőltetni, akkor tetszik vagy sem, kapunk a nyakunkba migránsokat, akiket be kell fogadnunk és szét kell osztanunk. Az igazság ugyan a mi oldalunkon áll, mert az EU legfelsőbb fórumán, a miniszterelnökök tanácsában, ahol csak egyhangú döntés hozható, Orbán Viktor megvétózta a kötelező kvótát, azonban az uniós bürokraták addig csavarták a dolgot, amíg egy alacsonyabb fórum, a miniszterek tanácsa kétharmados többséggel el nem fogadta. Ezért fordultunk a legeslegfelső bírói fórumhoz.

Ebből kifolyólag a népszavazásnak két kimenetele van. Ha sikeres és érvényes lesz, azaz a nem szavazatok kerülnek többségbe, amire jó esély van és elmegy annyi választópolgár, amennyi kell (50 százalék plusz egy fő), amire egyre nagyobb az esély, akkor akárhogy csűri-csavarja az uniós bürokrácia a dolgot, a népfelség legmagasabb szintű megnyilvánulását nem hagyhatja figyelmen kívül. Vagyis nem jönnek a migránsok, mert a magyar nemzet akaratát az unió éppen úgy kénytelen lesz eltűrni, ahogy a britek népszavazáson kinyilvánított akaratát is tűrni kényszerül.

És ha nem? Ha nem lesz meg a szükséges létszám és nem lesz érvényes a népszavazás? Akkor érdekes helyzet áll elő. Az uniós bürokrácia tervei szerint első körben Magyarországnak évente mintegy 13 ezer embert kellene letelepíteni, de már előterjesztették azt a javaslatot, ami nem határoz meg felső korlátot. Vagyis, ha nem lesz érvényes a népszavazás és a strasbourgi bírák nem nekünk adnak igazat, akkor tetszik vagy sem, jönnek a migránsok. Évente minimum 13 ezer.

És hogyan osztják szét őket a háromezer magyar település között? Táborba ugyanis ezek az emberek nem zárhatók, mivel uniós polgárok mind. Hát nyilván aszerint, hogy mely településeken milyen arányban voksoltak az emberek. Ahol sokan népszavaztak, és magas volt a nemek aránya, azok vagy egy migránst sem kapnak a nyakukba, vagy csak keveset. Ahol azonban a lakosságnak ez a kérdés nem volt annyira fontos, hogy válaszoljon is rá, ott feltehetően nem bánják a vidám muzulmán családok érkezését, így hát ők majd kapnak is szépen belőlük.

Legföljebb sötétedés után arrafelé majd nem mennek utcára a lányok. És ha mégis, a család férfitagjai majd hármasával, vasvillával kísérgetik őket. A lányok nem járnak majd diszkóba, nem ülnek föl rövidnadrágban a kerékpárra, szilveszter éjjelén sem mennek sehová, hanem otthon, lehetőleg a pincében ünnepelnek, eszük ágába sem jut strandra menni, s ha mégis, akkor sem vetkőznek fürdőruhára. A fiatal fiúk sem járnak magányosan az utcán, mert ugye itt ez a más kultúrkör, soha nem lehet tudni…

Mindez nem tréfa, hanem napi tapasztalat a nyugat-európai hétköznapokból. Lesznek városrészek, településrészek, ahová kezdetben csak este, idővel nappal sem lesz tanácsos bemerészkednie egy magyarnak. És lesznek idővel robbantások, merényletek, állandó feszültség, ideges légkör és így tovább…

Ez lesz a tét a három hét múlva esedékes népszavazáson. Európa vagy áldozatául esik az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásának és egy sok ezer éves civilizáció menthetetlenül elenyészik, vagy pedig ellenáll a nyomásnak és megvédi magát. E sorsfordító pillanat a magyar kvótaellenes népszavazáson jön el, mert a példa, akár jó, akár rossz, visszafordíthatatlan változásokat indít el.