Először 50 tonnás dózerrel letoljuk az adott kultúrtáj felső rétegét. A tájat addig dózeroljuk, amíg elérjük a gyémántot tartalmazó hordalékos réteget, a gravelt. Ezt felhalmozzuk és mossuk. A mosási technológia lényege, hogy a hordalék osztályozása, szortírozása, válogatása többlépcsős rendszerben történik, aminek a végén úgynevezett zsírcsapdákon akad fenn a világ legkeményebb ásványa. Átlagosan 1 karátnyi, azaz 0,2 gramm nyers gyémántot öt tonna, azaz ötmillió gramm hordalékból tudunk kinyerni. Az arány így 2 az 50 millióhoz.

Az eljárás a menekültek megfelelő kiválogatására a legújabb németországi modell szerint hasonló, a különbség csupán annyi, hogy gyémánt minőségű menekültet nemigen lehet kimosni az úgynevezett gravelből (mégse mondjunk hordalékot), de diplomás vagy jól hasznosítható, legalább középfokú végzettséggel rendelkező, vagy csak „kiemelkedően tehetségesnek” mutatkozó egyed (kamionsofőr, szakács, ápoló, kőműves, ács, lakatos, focista stb.) található. Ezek kiválogatása szintén többlépcsős rendszerben történik, aminek a végén tízezer migránsból hozzávetőleg 20 értékes, jól használható egyedet tudunk kinyerni…

A német kormány döntése szerint a növekvő számban hozzájuk valahogy mégis elvergődő (lásd: többlépcsős rendszer) migránsokból a fent ismertetett technológia alkalmazásával kiválogatnák a „kiemelt képzettségű, kiemelten tehetséges” egyedeket, és ezeket gyorsított eljárásban olyan speciálisan korlátozott állampolgárrá tennék, ami lehetővé teszi, hogy mielőbb munkát vállaljanak és végre járulékot fizessenek, ugyanakkor csak megfelelő idő és garantáltan jó magaviselet után kaphassák meg a teljes értékű állampolgárságot, ami már nem csupán kötelezettséget, de jogot is teremt.

A gravel többi részét pedig visszajuttatnák keletkezési helyére a gyémántbányászatnál alkalmazott rekultivációs technológiai előírások szerint. Ez adott esetben, a jelenleg hatályos európai uniós jogrend alapján azt jelenti, hogy a népvándorlási hordalék 99,999 százalékát első lépésben visszaküldenék (Hogyan? Teherautókban? Vonattal? Gyalog?) oda, ahol azokat az EU területére lépve először regisztrálták. Például Magyarországra, mert némely meg nem nevezendő uniós határországtól eltérően, mi eddig becsületesek és jogkövetőek voltunk, s aki idegen határsértő idejött, azt feltartóztattuk, regisztráltuk és ideiglenes táborokban helyeztük el. Hogy aztán mi mit kezdünk a hozzánk visszaküldött, már nem hasznosítható népvándorlási gravel kiselejtezett tízezreivel, arról a német kormány kiszivárgott tervezete nem beszélt, mert a közismert német precizitással és demokráciafelfogással nyilván úgy gondolták, hogy nekik illetlenség volna beavatkozniuk Magyarország belügyeibe.

Ez a visszatoloncolt embertömeg ugyebár a mi gondunk, oldjuk meg mi magunk, természetesen az európai jogrend és a liberális világnorma előírásai szerint.
Nem szakadt le az ég. Nem kezdett el visítani a liberális világsajtó, hogy borzalom, a német kormány egy új világkatasztrófa tüzénél a maga fehér kolbászát sütögeti, s hogy ez az alantas, kisszerű embervásár éppen olyan rideg és könyörtelen, mint egy Sierra Leone-i gyémántbánya…

Ugyanakkor egy szintén német parlamenti bizottsági kutatás szerint a németek néhány évtized múlva kisebbségben lesznek Németországban. Úgy tűnik, nem értékelik az orosz rulett őrült romanticizmusát. Ők biztosra mennek…