A kormányzó német kereszténydemokraták megrendülten meredtek maguk elé, látva a közvélemény-kutatási adatokat.

– Úgy látszik, a Mutti most elszámította magát ezzel a migráns dologgal. Hiába beszéltünk neki, hogy azok a még épeszű német választók, akiknek egy kicsit is fontos a hagyományos Európa, nem fognak tapsolni, ha a törökök mellé még szírek, afgánok és fekete-afrikaiak is ellepik a jó öreg Germániát.

– Megy mindig a kemény, konok feje után. Hiába van olyan jó sajtója, azért tudjuk, hogy alapvetően merev és ostoba.

– A mai világban már nehéz eligazodni, hogy ki ostoba, és ki az, aki pontosan kiszámítja a tettei következményét, csak éppen nem a mi pályánkon játszik.

– Lehet, hogy el kellene töprengenünk a leváltásáról, mielőtt az egész pártcsalád belebukik. Németországgal együtt…

– Na de ki legyen az utód? A baloldal szerencsére teljesen impotens, de közülünk sincs senki, akit oda tehetnénk. Talán a CSU-ból?

– Bajorországban még csak-csak, de szövetségi szinten… Nem. Nekünk olyan ember kell, aki karizmatikus személyiség. Aki látja előre a problémákat, érti, mi mire megy ki. Nem fél nevén nevezni a dolgokat, van megoldási javaslata, nem a globalisták kottájából játszik. Tud felelősen, európai távlatokban gondolkodni, nem keresi a multik vagy a sajtó kegyeit. Nem fekszik le az USA-nak, a nagytőkének…

– Állj le, ez már népmese. Hol találsz te ilyen német politikust?

– Hát németet aligha, de ott van Herr Orbán. Legyen ő a német kancellár, rendet csinálna legalább.

– A magyarok nem fogják elengedni.

– Dárdait is elszipkáztuk, nem gond.

– De Orbánnak a magyar válogatott a fontosabb. Nem jön Berlinbe, ha maradhat Budapesten.

– Akkor legyen egyszerre két pozícióban. Egy darabig Dárdaival is működött. A történelem ismeri a perszonálunió fogalmát, még ha nem is pontosan erre találták ki.

– Orbán mint német kancellár! Na ettől lehidalna a fél EU.

– Lehet, hogy már ezért megérné. Nos? Ki hívja fel?