Egy saját kultúráját eláruló magyar nő uszít a blogján: „Minél több menekült érkezik a kontinensre, annál hangosabb azok kétségbeesett, már-már beteges sikolya, akik a különböző nemzetiségű és rasszú házasságokban látják a »fehér faj« megtervezett kiirtását. Ennek kapcsán úgy döntöttem, hogy ezen az oldalon is megosztom azt a fordításomat, ami tökéletesen elmagyarázza, miért is vélekedünk úgy a vegyes házasságokról mi, muszlimok, ahogy. »Oh emberiség, valóban megteremtettünk benneteket, férfiakat és nőket, különböző népeket és törzseket hogy megismerjétek egymást. Valóban, a legnemesebb Allah szemében közületek az, aki a legtisztességesebb. Valóban, Allah a Tudó és a Mindenről Tájékozott.« [Korán 49:13]

Allah egyértelműen egymás megismerésére ösztönöz bennünket, ahogy azt a fentebbi versben is olvashatjuk. Egymás megismerésének pedig egyik módja a házasság.

A Próféta (béke legyen vele) is különböző rasszú és vallású feleségeket választott magának. Mária (Allah legyen elégedett vele) egyiptomi kopt keresztény asszony volt, aki később áttért az iszlámra, Safia (Allah legyen elégedett vele) zsidó volt, aki később szintén felvette az iszlám vallást. Amíg Allah arra ösztönöz, hogy ismerjék meg egymást a különböző rasszú emberek és a Próféta (béke legyen vele) is kötött házasságot különböző származású nőkkel, egyértelmű, hogy a rasszok közötti házasság nem megengedett, hanem egyenesen ajánlott.”

Eddig az idézet. És a nyomorult hazaáruló nőnek (bocsássa meg a magyarok Istene) még most sem esik le, hogy az „ismerkedés” vége mindenhol az, hogy az erősebb megszünteti a gyengébb kultúrát. Értelemszerűen Mohamed, aki baromi gazdag volt (kérem a magyarok védőasszonyát, hogy nézze el nekem ezt a kifejezést), és magánhadserege volt, maga alá gyűrte a feleségeit. Gondolom, szép szavakat is mondott, meg elhalmozta őket minden jóval, ennek a vége az lett, hogy az 1500 évvel ezelőtt élt hazaáruló ribancok feladták a kultúrájukat.

Mert az „ismerkedés” vége mindig és mindenhol ez.