Nem titok, hogy George Soros és Bibi Netanjahu enyhén szólva nem rajonganak egymásért. Legutóbbi csörtéjük proxyk révén zajlott: az előbbit szokás szerint a média főleg balliberális spektruma, az utóbbit pedig ezúttal a saját fia képviselte.

Mind Soros, mind Netanjahu tevékenysége többnyire a tragédia műfajában zajlik (szisztematikus beavatkozás más országok belügyeibe, „humanitáriusnak” álcázott fellazítás és aknamunka, kormányok megdöntésére irányuló szervezkedés, kormányellenes szervezetek támogatása, zavargások, lázadások, forradalmak és polgárháborúk szítása, kisbefektetők tömegeit megkárosító tőzsdei hazárdjáték, feszültségkeltés, szomszédos országok terrorizálása, állampolgárok célzott likvidálása, polgári lakosságot sújtó katonai csapások alkalmanként nemzetközi szerződésekben tiltott fegyverzettel, terrorszervezetek támogatása, fegyverszállítások háborús övezetekbe vagy katonai diktatúrák számára, az ENSZ BT határozatainak sorozatos semmibevétele és így tovább), perpatvaruknak ez az epizódja viszont inkább humorosnak mondható.

Ami a közvetlen előzményeket illeti: kétség sem fér hozzá, hogy Izrael miniszterelnökeként és a „zsidó nép vezetőjeként” – amely titulust előszeretettel vindikálja önmagának – Netanjahu a világ egyik legbefolyásosabb és legrettegettebb politikusa, akinek az amerikai kongresszusban elmondott felszólalásai alatt a képviselők és szenátorok ugyanúgy pattannak fel ültükből hangos tetszésnyilvánításra (standing ovation), mint egykor a népi küldöttek az SZKP kongresszusain Sztálin elvtárs beszédeit hallgatva. A dolgok jelen állása szerint azonban megtörténhet, hogy a felesége miatt végül leesik a magas lóról. (Sacha Guitry bonmot-ja szerint „egyes férfiak azt kapták, amit megérdemeltek, mások agglegények maradtak”.)

Jellemző módon a nagys’asszonynak, ha lehet, még hites uránál is rosszabb a sajtója, ami igazán elismerésre méltó teljesítmény tőle. Sara Netanjahuról eddig is köztudott volt, hogy nem veti meg a luxust, különösen államköltségen; hogy időnként alaposan a viszkisüveg aljára néz, és olyankor a szokásosnál is vulgárisabb stílust enged meg magának a személyzettel szemben; vagy hogy apjuk halála után a saját fivérét is megrövidítette az örökségen való osztozkodásnál. A miniszterelnöki rezidencia volt főkomornyikja azonban országos felháborodást okozott a Netanjahu házaspárral kapcsolatos leleplezéseivel, amelyek az izraeli igazságszolgáltatás figyelmét is felkeltették. Meni Naftali egyébként időközben pert nyert Netanjahunéval szemben, akit „rasszista és durva bánásmód” miatt citált bíróság elé, és az ítélet értelmében kártérítésre jogosult.

Az információi nyomán indított rendőrségi nyomozás aztán megállapította, hogy egykori munkaadója különböző számlázási trükkökkel több mint százezer dollárral károsította meg az államot, és már csak idő – meg nyilván a háttérben zajló lázas politikai alkudozások – kérdése, hogy vádat emeljenek ellene. Esetében súlyosbító körülménynek számíthat, hogy nem ez volt az első ilyen természetű botlása. Néhány éve a miniszterelnöki hivatalnak szállított italok visszaváltható palackjai után járó betétdíjat próbálta meg einstandolni, de miután lebukott, a több százezer sékelre rúgó összeget be kellett fizetnie az államkincstárba. Akkor egy ejnye-bejnyével megúszta, most viszont lehet, hogy súlyosabb büntetőjogi következményekre számíthat, ami bizonyára a férje politikai karrierjének sem tenne jót. Különösen, hogy ez utóbbinak is megvan a maga baja. Jelenleg több bűn­ügyi vizsgálat is folyik ellene korrupció gyanújával, ami érthető módon annyira megviselte az idegrendszerét, hogy nemrég szó szerint „puccskísérlettel” vádolta meg a baloldalt és a sajtót. (Visé par des enquêtes judiciaires, Benyamin Nétanyahou dé­nonce une tentative de „putsch”, lemonde.fr, 2017. augusztus 9.)

A Soros–Netanjahu adok-kapok akkor kezdett igazán szórakoztatóvá válni a hálás publikum számára, amikor Netanjahuék idősebbik fia, a 26 éves Jair úgy döntött, hogy a családja védelmében maga is ringbe száll. Notórius „botrányhős” lévén ez önmagában is garantálta a valóságshow-t, még ha esetében a botrány szó nem is kimondottan pejoratív, hanem a sajátos izraeli kontextusban – mint majd látni fogjuk – sokkal inkább relatív töltésű. Igaz, hogy legutóbb azzal váltott ki közfelháborodást, hogy felszólítás ellenére sem volt hajlandó felszedni a kutyája ürülékét a járdáról, és még neki állt feljebb, nem sokkal előbb pedig Ehud Olmert exminiszterelnök egyik fiával, Ariellel keveredett szópárbajba a Face­bookon, aki homofób rasszistának nevezte, amiért azt terjesztette róla, hogy egy arab férfival tart fenn intim kapcsolatot, amelyet ráadásul nemzetbiztonsági kockázatnak minősített. Néhány éve viszont azért került a támadások kereszttüzébe, mert kiderült róla, hogy egy norvég (tehát nem zsidó) lánnyal randizik. Akkor még a saját nagybátyja is kikelt a rémhír hallatán: „Jairnak tudnia kell, hogy ha ilyet tesz, ha nem szakítja meg a kapcsolatot, akkor… leköpi a nagyszülei sírját, akik annyira szerették és felnevelték őt.” (Dismay in Israel as son of hard-line leader Netanyahu is revealed to be dating non-jewish Norwegian blonde, dailymail.co.uk, 2014. január 29.)

A zsidók beolvadását ellenző Lehava csoport így reagált a (szerinte) botrányos esetre: „Bibi fia egy gojba szerelmes! Az apja büszke rá, és legitimálja a zsidó nép beolvadását és megsemmisítését.” (MKS Slam Netanyahu over his son dating a non-jewish norwegian woman, jpost.com, 2014. január 26.) Az ultraortodox Sász párt egyik vezetője, Nisszim Ze’ev szerint „ez egy nagy probléma. Izrael és a zsidó nép miniszterelnökeként (Netanjahunak) nemzeti felelősséget kell mutatnia azokon az értékeken keresztül, amelyeket a saját háztartásán belül kínál. Lefogadom, hogy ez fáj neki. Minden zsidó, aki meg akarja őrizni a gyökereit, azt akarja látni, hogy a fia egy zsidó lányt vesz feleségül.” (Netanyahu’s son girlfriend is not jewish, and Israel is freaking out, theatlantic.com, 2014. január 27.)

Ilyen zűrös múlttal a háta mögött borítékolható volt, hogy előbb-utóbb újra témát fog szolgáltatni a sajtó számára. Azzal a mémmel, amelyet szeptember elején tett közzé a Jair Hun néven nyitott Facebook-oldalán, be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. A karikaturisztikus fotómontázs ugyanis, amelynek a „táplálkozási lánc” címet adta, George Sorost ábrázolja egy „gyíkember”, egy szabadkőműves (illuminátus?) figura és három izraeli személyiség, Ehud Barak volt miniszterelnök, Eldad Janiv ellenzéki aktivista és Meni Naftali társaságában, lényegében azt sugallva, hogy ezek összeesküvése, végső soron pedig maga Soros áll a családját sújtó jogi vegzatúra mögött. (Némi magyarázat az összeesküvés-elméletekben járatlanok számára: az alakváltó reptiliánok, más néven gyík­emberek, akárcsak a szabadkőművesek, a titkos világuralmi összeesküvéseket leleplező fantasztikus irodalom kedvenc gonoszai.) A Jair által posztolt mém eredeti változata azt a szélsőjobboldali és konspiracionista körökben népszerű toposzt terjeszti, miszerint a zsidók uralják a világot, ami persze nem több merő képzelgésnél. Mindazonáltal a mérvadó hivatalos kánon szerint az ilyesféle, bábjátékosokat ábrázoló mémek vezérmotívuma önmagában is problematikus, és még inkább az, ha George Sorost okkult figuraként próbálják beállítani, mint aki a háttérből mozgatja a szálakat. A nyugati fősodor szemében minden ellene irányuló támadás azért minősül antiszemitának, mert ha egyes zsidókat elkezdenek bírálni a tetteik miatt, már csak egyetlen lépés, hogy végül egyesek általában „a” zsidók tetteit kritizálják.

Netanjahu trónörököse a jelek szerint nincs tisztában ezekkel a szofisztikált összefüggésekkel. Nem csoda, hogy kapott hideget-meleget mindenfelől. Különösen azután, hogy az amerikai szélsőjobb prominensei – kétségtelenül fejlett humorérzékről téve tanúbizonyságot – nyilvánosan keblükre ölelték az „eltévedt bárányt”. David Duke, az ismert antiszemita teoretikus és egykori Ku-Klux-Klan-fővezér szarkasztikus Twitter-bejegyzésben üdvözölte a magafajták klubjában, Andrew Anglin, a legolvasottabb neonáci honlap szerkesztője pedig „totális bratyónak” nevezte, és a Daily Stormert – nyilvánvaló provokatív-parodisztikus szándékkal – „a világ első számú Jair Netanjahu rajongói oldalának” nyilvánította. Azzal, hogy így képletesen olajat öntöttek a tűzre, el is érték a céljukat, a szokásosnál is hisztérikusabb reagálásra késztetve Netanjahu politikai ellenlábasait Izraelben és a különböző zsidó szervezeteket világszerte.

„Különösen szomorú nap az egész zsidó nép számára, amikor a zsidó állam miniszterelnökének otthonából jön egy rajz, amellyel egyetért a KKK főnöke”, károgta Avi Gabbay, az izraeli munkáspárt vezetője a Twitteren. „Minden zsidót borzadállyal és szégyennel kellene eltöltenie, hogy egy Der Stürmer-stílusú rajz jön Izrael miniszterelnökének a rezidenciájáról, és hogy átveszi egy nagy antiszemita”, szörnyülködött (David Duke-ra utalva) Isaac Herzog, az ellenzék vezére, majd felszólította Jairt, hogy tüntesse el a rajzot és kérjen bocsánatot. Zehava Galon, az egyik baloldali párt elnöke rátromfolt szintén a Twitteren: „Ma a Netanjahu család indítékai kiváltképpen antiszemiták. Milyen riasztó és erős romlás. Milyen sokkoló hanyatlás. Micsoda mélypont.” (L’opposition fustige Yair Netanyahu pour un dessin jugé antisémite, fr.timesofisrael.com, 2017. szeptember 10.)

Az inkriminált mém egyik figurájaként személyesen is érintett Ehud Barak exminiszterelnök egyenesen ideggyógyászati kezelést javasolt Jair számára: „Ezt hallja a gyerek otthon? Genetikai vagy spontán agybaja van? Mindegy. Mindenesetre pszichiátert kellene fizetnünk neki testőr és sofőr helyett.” (Soros and Reptilians Controlling the World: Yair Netanyahu Posts Meme Rife With anti-Semitic Themes, haaretz.com, 2017. szeptember 9.) Az antiszemitizmus elleni globális harc élcsapatának számító és nem mellesleg a B’nai B’rith exkluzív zsidó szabadkőműves páholy által gründolt Rágalmazásellenes Liga jeruzsálemi irodájának nyilatkozata szerint „a karikatúra, amelyet Jair Netanjahu posztolt, otromba antiszemita elemeket tartalmazott. (…) Annak a ténynek, hogy olyan fehér szupremácisták, mint David Duke és támogatói megtapsolják az ilyen ábrázolás használatát, piros zászlókat kellene emelnie minden értelmes ember számára.” (ADL Statement on Yair Netanyahu’s Use of Anti-Semitic Meme, adl.org, 2017. szeptember 10.) „A neonácik sem végezhettek volna jobb munkát ezt a karikatúrát rajzolva. Amikor egy antiszemita karikatúrát posztolnak ott, ez többé már nemcsak a miniszterelnöki rezidencia lakóinak a problémája, hanem Izrael állam problémája”, mennydörögte a vezető izraeli napilap, a balközép irányultságú Yedioth Ahronoth. (Netanyahu’s son Yair draws fire after posting „antisemitic cartoon”, theguardian.com, 2017. szeptember 13.)

Jair végül eltávolította az antiszemita karikatúrát. A Daily Stormer tálalásában „a hős zsidóellenes szabadságharcos Jair Netanjahut arra kényszerítették, hogy töröljön egy akkurátus mémet – talán megfenyegették?” Bocsánatot azonban nem kért, sőt visszavágott, és ledorongolta legélesebb kritikusait. „Remélem, hogy Ehud Barak nem a bostoni rezidenciájáról tweetelt rólam (ahol egyik kétes üzleti megállapodást köti a másik után), miközben részeg (ahogy emlékszem, gyakran az). Ideje gerontológushoz fordulni, Ehud.” A Ha’aretz, amely azt írta róla, hogy „Jair Netanjahu megtámadta Meni Naftalit egy olyan karikatúrában, amelyet antiszemita konspirációs honlapokról vett át”, szintén megkapta tőle a magáét. „Ez vicces. Maga a Ha’aretz antiszemita, és a 25 százalékát (egy) volt náci lapkiadó birtokolja, amely náci propaganda terjesztéséért volt felelős a holokauszt alatt. A jelenlegi tulajdonosa a Hitlerjugend tagja volt – és ő leckéztet engem antiszemitizmusból.” (PM Netanyahu’s son to Ehud Barak: „Were you drunk?”, israelnationalnews, 2017. szeptember 9.)

Összefoglalva és némileg leegyszerűsítve: a zsidó állam miniszterelnökének a fia tipikusan antiszemita és konspiracionista szellemben és eszközökkel azzal vádolja meg azt a történetesen szintén zsidó „keresztapát”, akit antiszemiták és konspiracionisták az állítólagos zsidó világ-összeesküvés talán legjelképesebb alakjának tartanak, hogy titokban ő áll a családja tönkretételére szövetkezett zsidók összeesküvése mögött, és miután a világ legismertebb antiszemitái poénból brancsbelinek nyilvánítják a zsidó világ-összeesküvésről szőtt teóriájuk önkéntelen hitelesítéséért, izraeli és zsidó lapok, szervezetek és személyiségek viszont antiszemitizmussal vádolják ugyanezért, mire ő az ilyen esetekben szokásos bocsánatkérés helyett antiszemitizmussal vádolja meg ez utóbbiakat. A helyzet komikumától függetlenül magától adódik a kérdés: vajon miért támadt Jair Netanjahunak az a kényszerképzete, hogy minden út George Soroshoz vezet?