A jövőelemző központban a 2018-as választások utáni alternatívákról tartottak előadást. Korábban ugyan készítettek már összeállítást „Botka miniszterelnök”, „Gyurcsány visszatér” és a „Diadalmas Vona” címmel, de ezeket a lehetőségeket azóta el kellett vetniük. Sikerült azonban két új témát találniuk, és most ezeket mutatták be a nagyközönségnek.

Az egyik variáció szerint Simicska Lajos lenne a kormányfő, ennek érdekében jelentős szerepet vállalhatna a média (amelynek több képviselője máris kiállt az ötlet mellett), továbbá több párt is támogatná, legutóbb a kisgazdák nyilatkoztak így.

A kivetítőn a jövőt modellező képsorokat láthatjuk: a magyar miniszterelnök (S. L.) az orosz elnökkel tárgyal. Valamiért nagyon felhúzhatta magát, mert a megbeszéléseket követő éjszakán némileg módosult tudatállapotban Moszkva utcáit járja, és minden hirdetőoszlopra felírja, hogy Putyin hülye. Az őt igazoltató rendőrökkel közli, hogy a kusza betűk a magyar kormány álláspontját tükrözik. Rém kellemetlen az egész, később a furcsa esetet firtató sajtóval közli, hogy orbánista provokáció történt, és ha végre hazajut innen, akkor kib…ssza a kormányból az összes komcsit, jobbikost, kisgazdát és ketten maradnak az Ádámmal.

Akinek nem tetszik ez a jövő, azoknak készült a Szél-projekt. Ő legalább nő. „Mihez ért?” „Nő vagyok. A nők empatikusak, békességre törekvők, óvják a családot.” „Értem. De ezekkel az erényekkel miért nem a családi tűzhelyet óvja, miért megy közéleti pályára?” „Éppen ez az. Én nagyon kemény nő vagyok, közéleti pályára való.” „Tudna harcolni a programjáért, szembeszállni akár a férfiakkal is, ha kell?” „Hogyne, még keményebben is náluk.” „Akkor maga olyan, mint egy férfi.” „Képes vagyok férfiként irányítani.” „De miért válasszunk egy férfiként viselkedő nőt, ha egy férfiként viselkedő férfi hitelesebb?” „Azért, mert én nő vagyok. A nők empatikusabbak, békességre vágyók, óvják a családot…”