Két ünnep közt sok szabadidőm volt, így elhatároztam, hogy valami jót cselekszem. Kicsit szobroztam a ház melletti zebránál, hogy átkísérjek egy idős nénit, kismamát vagy agg katonatisztet, de ezt hamar meguntam, mert piszok hideg volt, majd elballagtam a Bosnyák térre, hogy megtisztítsam a könyves dobozt a kulturális szeméttől. Vannak ezek a zöld könyves dobozok városszerte, ahová a népek a fölösleges könyveiket hordják, s aki akarja, ingyen elviheti. Néha felkeresek egy-egy ilyet, s kiválogatom a lélekre mérgező káros kiadványokat, majd méltó helyükre juttatom. Pár Modern könyvtár köteten kívül – a Modern könyvtár sorozat száz kötetéből kilencvenkilenc balliberális szemét volt, haladó elbeszélők meg kortárs szovjet drámák és hasonlók – egy-két bolsevik kiadású, ’56-tal foglalkozó történelmi könyvet zsákmányoltam csupán, és mivel még mindig sok fölös időm volt, ráfanyalodtam a tévére.

Barbie: Tündérmese a divatról. Ezt adták pont, mikor kézmosás után lerogytam a fotelbe. (Bárki megfogdoshatta azt a Malamud-kötetet, mit széttéptem, lássuk azért be.) Ajánló gyanánt. Két percig bírtam. Mindenféle kifutókon ment a Barbie, és rázta a rongyot. Micsoda baromság! Abba bele sem megyek, hogy eltartott, proccos, üresfejű pénzköltőnek lenni nem dicséretes dolog, de miért készítik fel a lányokat előre a kudarcra? Százból kilencvenkilenc sosem lesz ilyen, és mondom, az erkölcsi – meg a társadalmi hasznosság – kérdéseit elő sem vettük.

Barbie szemetet szed. Barbie veszélyeztetett állatokat ment. Barbie mikulásajándékokat készít a határon szolgáló katonáknak, kik a migráns hordák ellen védik az országot. Barbie lebeszéli Kent a melegfelvonuláson való részvételről. Ilyen és ehhez hasonló filmeket kéne gyártani, és a világ máris mennyivel szebb lenne.

Mert az a jó, ha a világ szép. Én ezt vallom mindig, s ennek jegyében telik életem. Ahol tudok, segítek, mind írásban, mind a hétköznapokban. Csak ezt ajánlhatom mindenkinek.

Boldog új évet, magyar testvéreim!