„A Vigyázó blog úgy értesült, hogy Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke levélben tiltakozott a kormánynál, hogy munkájuk során az »iszlamofóbia gyanújával« találkoznak.”

Halkan – nehogy fóbiába essek – kérdem: Én vagyok a hibás, mert félek valamitől? Minden bizonnyal azért is én vagyok, amit ez a Facebook-bejegyzés kelt bennem.

„Elérkeztünk egy ponthoz, ami fordulópont is egyben. Évekkel ezelőtt még semmi gondunk nem volt nekünk muszlimoknak az úgynevezett radikális jobboldallal, nemzeti oldallal, kinek hogy tetszik (…) Most mi lettünk ezen oldal számára a főellenség. Mára mi vettük át a zsidók és a cigányok helyét a gyűlölködés tetején. Hagynak is minket, a kormány bevándorlás ellen agitál, minket nem védenek a különböző jogvédő szervek, minket lehet szapulni büntetlenül. Vannak akik azt mondják, nem a muszlimokkal van a bajuk, hanem csak a menekültekkel, ez nem állja meg a helyét. A menekültek többsége muszlim, ez köztudott. Amióta elkezdődött ez a cirkusz és hisztériakeltés, érezhetően felerősödött a muszlimokkal szembeni gyűlölet. Minket magyar muszlimokat lehazaárulóznak. (…) Nem tiltotta meg nekünk Allah azt, hogy barátkozzunk, együttműködjünk, dolgozzunk azokkal a nem muszlimokkal, akik barátságosak velünk, viszont megtiltotta, hogy segítsünk, dolgozzunk, szövetkezzünk azokkal a káfirokkal, akik a muszlimok és az iszlám ellen vannak.”

Nos, itt a „magyar muszlimok” nevű közösség, amelynek ellensége a „nemzeti oldal”, a „kormány”, s aki a világot kizárólag az iszlám szemszögéből nézi.

Nem a nemzet, az ország szemszögéből – az iszlám szemszögéből.

És akkor ne mondják rá, hazaáruló?

Eleinte azt hittem, valami elhatárolódásféle lesz benne. Az illegális bevándorlóktól, a debreceni őrjöngéstől, az országba betegséget hurcoló határsértőktől. De nekik nem az a lényeg, valaki mennyire törvénytisztelő, mennyire hasznos a magyarságnak, csak az számít, mennyire muszlim.

Jut eszembe, mondtam már, hogy zavar a sok kebabos meg török büfé? Nem? Vállalom.