Öltönyös pesti emberek toppantak be egy napon Bözsi néni faluvégi kis házába, és megbeszélték vele, hogy másnap, ha nem alkalmatlan, felkeresi őt a miniszterelnök. Az idős asszony heves szívdobogást kapott, le kellett ülnie, ivott is egy kis kupicával. Istenem, micsoda izgalom öregkorára! Efféle még senkivel nem történt a famíliában, de az egész faluban sem.

Olyan ez kicsit, mintha Mátyás király jönne, vagy Kossuth, vagy tudom is én, Tisza István. Mit kérdezzen tőle? Próbálta összeszedni a gondolatait. Milyen érzés Batthyány székében ülni? Mire számíthat a magyarság? Megmaradunk-e? Milyenek a külföldi vezetők? Merkel meg az a részeges Juncker; tényleg szokott inni? Ha azt mondják a tévében, telefonon beszélt Putyinnal, az hogyan zajlik? Egyszer csak csörög a telefon? Honnan tudja, hogy nem betyárkodik valaki? Milyen nyelven beszélnek? Láttam a tévében, hogy találkozott a pápával. Nem ezzel a mostanival, hanem az igazival, a János Pállal. Milyen volt? Milyen egy szent ember? Böjte Csabát is ismeri, igaz? Ő is szent lesz? Aztán az öt gyerek odahaza… Sokat rosszalkodnak? Adott pofont a fiának? Megfürdette már az unokáját? Hogyan szólítják önt otthon? A feleségének mer parancsolni? Ugye, annak is a főnöke, ahogy minden magyarnak? Szokott imádkozni? Hallom, református, no, az se olyan nagy baj, Horthy Miklós is református volt, de nem gondolt-e még rá, hogy katolizáljon?

Ilyesmiken töprengett, de az izgalmakat fel kellett dolgoznia. Elment az italboltba egy kis szíverősítőért, meg aztán hogy megossza a nagy hírt a falubeliekkel.

– Mit kérdezzek tőle? – fordult a csapos Józsihoz.

– Hát azt, Bözsi néni, lesz-e jövőre nyugdíjemelés.

– Ezt kérdezzem? – döbbent meg az asszony. – Amikor egyszer életemben találkozom a magyar miniszterelnökkel? Azt kérdezzem tőle, mikor lesz nyugdíjemelés?

– Ez érdekli a népeket, Bözsi néni. Kérdezze csak meg!

Az asszony felhajtotta az italát. Megtörölte a szemét, és fejcsóválva hazaindult.