A Lidl áruházlánc antikeresztény (ők ezt értéksemlegességnek nevezik) lépése után – a német áruházlánc megfosztotta keresztjeitől a görög ételek csomagolásán található templomokat –, hála istennek voltak még olyanok, akik felemelték a szavuk. A csehországi Olomoucban egy férfi kereszttel, papi ruhában tért be az üzletbe. Az üzlet vezetője azonban, mondván, félelemkeltő (!), rendőrt hívott rá. Európa nagy része ma már nem hallja Goethe szavát, aki azt mondta, Európa anyanyelve a kereszténység.

A kereszt mellesleg nem térítési szándékkal szerepelt a csomagoláson, hanem azért, mert az a görög kupola egész egyszerűen úgy néz ki. Vagy legyen rajta az eredeti, vagy valami más kép. De így, hogy – tulajdonképpen – meghamisítják a valóságot, és mindezt az értéksemlegességre hivatkozva, különösen gyomorforgató. (Bár, ha úgy vesszük, Európa legnagyobb birodalmának, Németországnak a feje nyilatkozta azt a minap, hogy az iszlám hozzátartozik Európához, és a migránsok értéket hoznak. Vagy azt Schulz mondta? Az ember már keveri a polkorrekt idiótákat.)

Meg kéne érteni végre: mindannyian keresztények vagyunk, akik a klasszikus európai életformát éljük. Ahogy egy európai város, egy köztér, egy temető kinéz, az a keresztény Európa hagyatéka, és attól ilyen. A könyvtárak, kultúra, utcai életmódbeli szokások, ünnepek, ruházat, polgári erkölcs, ez mind a keresztény Európa. Ha a kereszténységet kidobjuk, megy minden a kukába, legfőképp az, amely lehetővé teszi, hogy a hitet bírálják. Azt kéne megérteni, hogy spirituális vákuum nem létezik. Ha valahol lecsökken nullára, akkor az üres helyre benyomul egy másik hit. És nemcsak azt számolja fel, aki az előzőben hitt, hanem annak a létét is felszámolja, aki a korábbi egyed­uralkodóban kételkedett.

Épp ezért az európai kereszténységet már annak is védenie kell – ha van csöpp esze –, aki amúgy nem gyakorló hívő, pusztán életformában élvezi az európai örökséget.