Kétfarkúkutyásodás

Szalay Károly

Mi ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt? Viccpárt. Szándéka szerint a kormánykoalíciót karikatúrázná, valójában az egész magyar politikai élet paródiája. Cikkcímem pedig azt jelenti, hogy a legtöbb párt akaratlanul lement kétfarkú kutyába. Vagyis. Egyre több kétfarkú kutya párt grasszál, s nem veszi észre egyik sem, hogy nevetségessé válik.

Elsősorban azok a figurák, akik egy-két százalékkal miniszterelnök-jelöltek, és komoly képpel adják elő programjaikat. És nem néznek a közvélemény-kutatók táblázataira, amelyek riasztóak lehetnének, ha józanul megvizsgálnák őket.

Az okos politizálás, az önkritika, a valóságismeret teljes hiánya jellemzi ezeket a pártokat, a többszázalékosokat is. Az LMP-t is, az Együttet is, de nem mondható más a DK-ról és az MSZP-ről sem. A Jobbik kétségtelenül a legerősebb ellenzéki konglomerátum, de ő kényszerhelyzetben ügyködik. Nem tehet mást, mint amit tesz, mert senki sem hajlandó vele szövetkezni. Ha ránéznek a közvélemény-kutató táblázatra, még ha golyótologató számológépen is adják össze az eredményt, akkor sem éri el az összes párt, még vele sem, a Fideszt. A négy-öt miniszterelnök-jelölt ilyenformán sokfarkú kutyálkodó. Az egyetlen okos ellenzéki ideológus Heller Ágnes, de rá nem hallgatnak. Noha már réges-régen megmondta: félre kell tenni az ellentéteket, és össze kell fogni, ha Orbánt meg akarják buktatni. Erről már elkéstek. Mert mohó hatalomvágyók. Rövid az idő ahhoz, hogy tudatosítsák a tömegekben az összefogást, s főleg azt, hogy elfogultságaik, indulataik ellenére tudjanak a másik párt jelöltjére szavazni, mert enélkül nem teljesülhet vágyuk: a „kormányváltás”. Ám „elvi” okokból nemhogy a Jobbikkal, de még a másik „baloldali” párttal sem hajlandók megegyezni.

Az 1848–49-es megemlékezés ezúttal sem sikerült. Egyedül a civil Békemenet és a lengyel jelenlét fejezte ki maradéktalanul az ünnep lényegét. És! A Kozma utcai temetőben megtartott emlékezés a zsidó szabadságharcosokra: okkal. Mert 1848 nemcsak a jobbágyokat szabadította föl, hanem a zsidóság előtt is megnyitotta az utat az egyenjogúsághoz. Talán először Európában. Mert tényleg valódi polgári forradalom volt.

Ezt a politikai okosok nem is kapiskálták, és mindenféle kétfarkúkutyálkodást üzekedtek egymással. Nem tudom, melyik baloldali politikanc rittyentette (talán Gyurcsány?), hogy a Békemenet fölvonulása az „új kisebbség demonstrációja volt”. Istenem! Ezt az új kisebbséget képviselte egymillió ember, az elsöprő többséget meg legalább kétszáz személy vagy kétezer ember testesítette meg a Szabadság híd főjénél.

Ez bizony harsány kétfarkú kutyálkodás, az ostobaság karikatúrája. Orbán Viktor azonban nem bízta el magát. Okosan. És bizonyos érveit nekünk már az unalomig ismételgeti. De ezt sem ok nélkül. Mert az emberek könnyen bevették a „fölösleges stadionépítést”, az „egészségügy elhanyagolását” és a „közoktatás romlását”, de az invázióveszélyt nem.

Ezért indokolt a józan óvatosság: repetitio est mater studiorum.

Lapszám: