Kettészakadt ország

Egy német újság szerint az EU tagállamai közül Magyarország kettészakítottsága nőtt a legnagyobb mértékben az utóbbi tíz esztendőben. A kategorikus kijelentések nekem mindig gyanúsak. Honnét tudhatja ezt egy külföldi újságíró tényszerűen? Máskülönben a kettészakítottságot több szempontból is értékelhetjük. Gazdasági, műveltségi szempontból, de ezt most hagyjuk.

A parlamenti választások szerint kétharmad áll szemben az egyharmaddal. Az ellenzék szerint a választási rendszer hibájából. Másfelől a vesztes körülbelül ugyanannyi szavazatot kapott, mint a győztes koalíció. A leadott szavazatok alapján fifti-fifti az arány, sőt, talán több az ellenzék javára leadott voksok száma.

Ha azonban valaki megfigyelte a választások után a két ellenzéki fölvonulást, meghökkentő tapasztalatokat szerzett. Lobogtattak ott magyar, árpádsávos, székely, EU-s, sőt még szivárványos zászlót is. Ami a „fél országot” kitevő ellenzéki oldal meglehetős ellentmondásosságára vall. Sőt, ellentétességére. Kérdés: egy oldalra lehet-e csoportosítani azokat a pártokat, amelyek a választás előtt a legelemibb alapkérdésekben sem tudtak megegyezni egymással? Mint együttes erőt szembe lehet-e őket állítani a másik oldallal, amelyik mégiscsak masszív, kőkemény, majdnem ötven százalék? Arról nem is beszélve, hogy a legerősebb ellenzéki párt, az antiliberális, antibaloldali Jobbik egymaga is nagyjából akkora, mint a többi, liberális, zöld, torzfarkú kutya, MSZP-szocialista, DK, mit tudom én, mifene párt együttvéve. Az ország kettészakítottsága ilyenformán röhejes állítás. A Fidesz és a Jobbik még ha külön utakon jár is, de lényegében mindkettő nemzeti érdekű antikozmopolita párt. A kettő együtt kétharmad, szemben a libero, szocialista, zöld katyvasz kusza elképzeléseivel. A kormányzó koalíció kontra az antinacionalista libero ellenzék szétszórtan eltöpörtyűsödött. És nemcsak a Fidesszel, nemcsak a Jobbikkal, hanem egymással is szemben állnak a törmelékpártok. És a Jobbik azért egyedül annyi, mint az összes többi ellenzéki párt, mert a Fidesz keltette nemzeti gondolat „farvizén utazik”.

És mondjuk ki azt is, hogy a liberantyúk azok a károgó madarak, akik a saját fészkükbe szarnak.

Legfontosabb azonban a pártideológia. Az ellenzéket egyetlen mondat inspirálja: „Orbán, takarodj!” Ez negatív program. A Fidesz ereje viszont nemzetszempontú. Az egész létező magyarság érdekvédelme a kereszténység szellemében, az értékmegőrző konzervativizmus. Az meg már végig nem gondolt tény, hogy ez a hármas érték a történelem során formálódott ki mint történelmi szükségszerűség, valóságos nemzetkarakterré létünk megmaradása érdekében. És az sem elhanyagolandó, hogy ez az értékrend már a Fidesz megalakulása előtt évszázadokkal működött, csak a kommunizmus fojtotta el.

Orbán zseniálisan fölismerte ezt a nemzetéltető sajátosságot, tehát pártja történelmi hagyományokban gyökerezik. Antall József galvanizálta életre ezt a hagyományt, nem véletlen Orbán és Antall kapcsolata. Ez a „friss”, „modern” eszmerendszer megfogalmaztatott már Karinthy Frigyes húszas-harmincas évekbeli írásaiban is. Hogy messzebbre ne menjek. Történelmünk drámai menete, kiváltképp Trianon után, mint nemzetmentő politika, Orbán tevékenysége. Fölbecsülhetetlen jelentőségű. És hibái ellenére, ezt a pozitívumot értékeli a nemzet, amikor szavaz.

Lapszám: