Hát természetesen ők!

A saját ünnepüket ugyan alig ülhetik meg, mert ezzel sértik „őket”. Igen, a befogadók alkalmazkodnak. A „vendég” nem alkalmazkodik a befogadóhoz, akitől ellátást, lakhelyet, biztonságot vár. És ez a szabad világ sajtója meg politikai elitje szerint normális.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

„A norvég bevándorlási hivatalnak (UDI) nincs elég helye, hogy elszállásolja az országba érkezett 30 ezer menekültet, ezért egyházi szervezetektől és civil közösségektől kér segítséget. A hivatal azt javasolja a befogadóknak, hogy a menedékkérők szállását tegyék »vallásilag semlegessé.« A legtöbb helyen ezt úgy oldották meg, hogy levették a kereszteket a falról, ha pedig a padló mintázatán látszott egy, akkor azt szőnyeggel letakarták. A cél az, hogy ne bántsák meg a muszlim menekülteket.” (Írja a pubertáskorból kinőni képtelen libsi negyvenesek kezdőlapja, az Index.)

De amúgy már bíróságokon is el kell olykor távolítani. II. János Pál pápa szobra is zavaró tényező. Nem okvetlen a betelepülő megszállóknak, inkább azoknak, akik lelkesen pártolják ezt a fajta önmegszállást. Lehet, őket még jobban. Ha mégis megülnek itt-ott valami múltból itt maradt ünnepet, azt betontorlaszok és kordonok mögött tehetik csak. Bár így is minden egyes alkalommal történik valami tömegbe hajtás, robbantás vagy lövöldözés. Négy halott aznap, amikor elfogadták a migránsvízum tervezetét.

Ezeknek a „szabad” embereknek félteni kell a lányaikat, feleségüket, ha egyáltalán ki mernek menni az utcára.

Mi itt, az orbáni diktatúrában akkor és oda megyünk, ahová tetszik, és a lányunk vagy feleségünk szabadon kerékpározhat egyedül, rövidnadrágban, legfeljebb annyi a veszély, hogy elüti egy autó. Igen, nekünk rossz itt, és az elnyomásba némi szabadságot csak az importált tüncizők hoznak, akik megmutatják, hogyan lehet törni-zúzni, szánkót gyújtani és füstbombát dobálni. Sajnos, ezek még csak elvétve fordulnak elő, de azt hiszem, mi – mivel edzett nép vagyunk – ki fogjuk bírni.

Jut eszembe, diktatúra ide vagy oda, boldog karácsonyt!