Századszor írom: az egészséges politikai élet két tényezőből áll: a kormányt adó párt(ok)ból és az ellenzékből. Faramucibb esetben a „fizetett ellenzékből”, ám ez cikóriapótló, bakkfittyet sem ér. A koffein hiányzik belőle. 2010-ig volt tényleges ellenzék, és hatalomra is került. Azóta azonban a maradék ellenzék tovább morzsolódik. Fölszíni kérdésekkel fontoskodik, vagy egymást marja. Azt viszont egyetlen uralmon lévő párttól sem lehet kívánni, hogy ő maga csinálja meg saját ütőképes ellenzékét, ha viszont nincs épeszű ellenzék, nincs ellensúly, nincs kontroll, tehát nincs parlamenti demokrácia. Ezek mind közhelyek, mégis ismételgetnem kell, mert kénytelen vagyok tudatosítani még ezt is, mert a választópolgár számára nincs alternatíva. És ha nincs, akkor választópolgár sincs. Tehát én sem vagyok.

Viszont szeretnék lenni. Ezért örvendek minden kormányt bíráló megmozdulásnak – hátha! Mert a parlamenten belüli ellenzéki pártok most nem formáznak változatot, tehát az égből várom a megoldást.

Csakhogy ennek is megvan a létföltétele. Mindenekelőtt társadalmi háttérre van szüksége. Másodjára jól megformált cselekvéstervre. Harmadjára szervezésre. Negyedjére arcra és megjelenítő(k)re – a szavazópolgárhoz közvetítőkre. Ötödszörre megfontoltságra, nyugalmas és kulturált viselkedésre. Nem szélsőséges vinnyogásra: mondjon le! Stájgoljon a sárgába, börtönbe vele! Mert minden szélsőséges megnyilatkozás azonnal lenullázza az ellenzéket. Elhitelteleníti. Ezt is megírtam már ezerszer.

Ezért gerjesztett bennem reményt az úgynevezett pedagógusok megmozdulása. Mert a sír szélén totyorogva még mindig naiv és jóhiszemű vagyok.

Három alapföltétel határozza meg a társadalom jólétét és cselekvőképességét: 1. a közoktatás, 2. az egészségügy, 3. a közbiztonság minősége. Aminek persze kritériuma a gazdasági stabilitás. Ha megkérdeztek volna, amatőr politizálóként azt mondom a Fidesznek, minimum három ciklusa van még hátra. Ezért első ütemben rendbe kell hozni a gazdaságot, utána két-két évet rászánva egy-egy témakörre fókuszálni. Ezt a Fidesz másképp tervezte, s most minden kérdés megoldásában félúton van. Igyekszik kijavítani harminc-negyven év mulasztásainak hibáit – párhuzamosan és egyszerre.

Elolvastam tehát reménykedve a köznevelés (közoktatás) ügyében föllépők 12 pontját. És azonnal csalódottan elfonnyadtam, mint az őszi levél. Mert a harmadik pont részletezésében KILÓG AZ ORSZÁGOT ÉS EURÓPÁT A CSŐDBE MASÍROZTATÓ BALLIBERÁLIS LÓLÁB. Időszerű szakszerűség helyett idejétmúlt politikai szempont. A baloldal és a liberalizmus makacs értetlensége a valláskultúrával szemben.

Mert szépen hangzik, hogy könnyíteni kell a gyermekek terhelésén. De mit? De hogyan? De mennyit? És az a hozzá nem értők csődje, amit ők akarnak. Korszerűtlen kifogásolni a testnevelést, amikor a gyermekek egész nap tévé és internet előtt satnyulnak. A mindennapos mozgás ellen nincs épeszű érv. Szakemberek már régen bebizonyították, hogy testmozgás után a kölykencek fogékonyabbak még a matematikára is!

Súlyosabb kárt okozás az erkölcstan- és a hittanórák megszüntetésének a terve. Vagyis a test és a lélek ellen készülnek merényletet elkövetni! Téboly! A félművelt balliberantyúk még mindig nem fogják föl, hogy az egész világra jótékonyan ható európai kultúra a hellén-kereszténységből, a keresztény erkölcsrendből fakadt. Megismerése a valódi európaiság előföltétele.