Klímaautizmus indexen

Kedvenc főszerkesztőm hívta fel a figyelmemet az Index egyik – ahogyan fogalmazott – „mélyen tudományos” cikkére, amely az Index-féle „mértékadó” orgánumok bevett szokásához híven igencsak szenzációhajhász címmel operál, miszerint „2050-re befellegezhet az emberi civilizációnak a klímaváltozás miatt”. Noha a tudománytalan-fantasztikus thriller élvezetéről már régen leszoktam, leküzdve dermesztő rémületemet, amely a fenti cím láttán rögtön hatalmába kerített, mégis átfutottam az irományt. Valójában az Index szellemi sziámi ikerpárja, a markáns „baloldali elhajlásáról” ismert (vö. Is CNN fake news?, allsides.com, 2019. május 21.) és az álhírlogós pólók vezető divatdiktátorának számító (vö. Google: cnn fake news t shirt) amerikai CNN tévécsatorna tálalásában egy ausztrál klímaapokaliptikus agytröszt tanulmányáról van szó, márpedig a Mad Max (1979) óta tudjuk, hogy az ausztrálok számára az apokaliptikus fantáziálás ugyanolyan nemzeti sport, mint a krikett vagy a krokodilszelídítés. Eszembe sem jutna tehát, hogy e téren rivalizáljak velük.

Egyébként pedig, a félreértések elkerülése végett, a magamfajta troglodita klímaszkeptikusok nem azt vitatják, hogy időnként változik – ad abszurdum melegszik – az éghajlat, arról azonban egyáltalán nem vagyunk meggyőzve, hogy mindez az emberek tevékenységének és a tehenek kérődzésének a következménye (nem pedig egy természetes és hosszú távon önkorrigáló ciklus éppen aktuális fázisa), és hogy a klímaapokaliptikus lobbi által ajánlott megoldások hatékonyak és eredményesek lennének. Ráadásul egyre növekszik a klímaváltozás dogmáját megkérdőjelező tudósok tábora, akik rámutatnak, hogy a hőmérsékleti adatok nem támasztják alá egyértelműen a legutóbbi felmelegedést, és még ha valós lenne is a globális felmelegedés, akkor annak szerintük több lenne az előnye, mint a hátránya.

Patrick Moore, a Greeenpeace egyik alapítója és második elnöke szerint a klímaváltozás „tiszta politikai propaganda, amelynek semmi köze a tudományhoz”, és valójában „a világ sivatagjai kizöldülnek a szén-dioxid emelkedő szintje miatt”. Arról nem is beszélve, hogy a már több mint fél évszázada hangoztatott közvetlen vagy határidős világvégejóslatok rendre túlzónak és alaptalannak bizonyultak.

Azt hihetnénk, hogy az apokaliptikus hamis próféciák kissé lehűtik a felajzott kedélyeket. Szó sincs róla. Az átlagember emlékezete ugyanis igen rövid. Nem árt egy kicsit felfrissíteni.

Amikor az éghajlat állítólagos változásával kapcsolatos pánikkeltés és svind­lerkedés elkezdődött a 70-es években, az önjelölt „klímatudósok” (köztük Carl Sagan) még általános lehűléssel és egy új jégkorszakkal riogattak. Aztán a következő évtizedtől kezdve többnyire ugyanezek már katasztrofális felmelegedést jósoltak. Szerintük a gleccserek és jéghegyek rövidesen elolvadnak, az óceánok szintje húszlábnyit (6 métert!) emelkedik, a jegesmedvék kipusztulnak, a föld elsivatagosodik, a bolygó kihal.

Mindez természetesen az emberi tevékenység nyomán a légkörbe kerülő szén-dioxid növekvő mennyisége miatt. Az 1970-es első Föld napja környékén apokaliptikus hangvételű megnyilvánulásaival került a médiaérdeklődés középpontjába egy bizonyos Paul Ehrlich nevű hivatásos jövendő- és nagyot mondó, civilben a Stanford Egyetem biológusa, aki szerint „a legtöbben, akik majd meghalnak az emberi történelem legnagyobb kataklizmájában, már megszülettek”, arról biztosítva publikumát, hogy 1980 és 1989 között négymilliárd (!) ember, köztük 65 millió amerikai fog elpusztulni a „nagy kihalásban” (Great Die-Off).

1989-ben az ENSZ környezetvédelmi programjának New York-i irodavezetője, Noel Brown kinyilatkoztatta, hogy 2000-re egész országok tűnnek majd el a tengerszint emelkedésének következtében. 2007-ben a klímaapokaliptikus lobbisták központi szervezetének számító egyik ENSZ-sóhivatal (hivatalos nevén: Éghajlat-változási Kormányközi Testület) akkori guruja, az időközben (Al Gore-hoz hasonlóan) szexuális zaklatás miatt lebukott indiai R. K. Pacsauri kijelentette, hogy „ha 2012-ig nem lépünk, akkor túl késő lesz. Amit a következő két-három évben teszünk, az fogja meghatározni a jövőnket. Ez a döntő pillanat.”

2009-ben a mind közül legforróbb fejű klímaapokaliptikus aktivistaként elhíresült James Hansen leszögezte, hogy Obamának „már csak négy éve van arra, hogy megmentse a Földet”. Ehhez képest 2014-ben a műholdfelvételek azt mutatták, hogy az északi-sarki jégtakaró vastagabb, mint valaha, legalább 1,7 millió négyzetkilométerrel nagyobb területet borítva be, mint két évvel korábban, noha Al Gore 2007-es jövendölése szerint ekkorra már teljesen el kellett volna tűnnie. (Myth of Arctic meltdown: Stunning satellite ima­ges show summer ice cap is thicker…, daily­mail.co.uk, 2014. augusztus 30.)

A klímaapokaliptikus lobbi „zseniális” megoldási javaslata egyébként olyan egyszerű, mint azoknak az agya, akik kitalálták. Röviden, a Föld megmentése érdekében a fehérek, de csakis ők, térjenek vissza a természetbe, kövessék az amisok életmódját, likvidálják a teheneket, mondjanak le a technikai forradalom vívmányairól, telepítsék át még meglévő ipari kapacitásukat a harmadik világba, szokjanak le a szaporodásról (e téren már sínen vagyunk), importáljanak százmilliószámra elvileg természetközeli és környezettudatos afro-ázsiai klímamenekülteket (gyakorlatilag a világ tíz legszennyezettebb folyója közül nyolc ázsiai, kettő pedig afrikai, miközben legalább egymilliárd afrikai és indiai végzi életvitelszerűen a nagydolgát köztéren, nem árnyékszéken vagy egy gödörbe, hanem szó szerint az utca közepén), és környezetvédelmi szükséghelyzet (klímaváltozás, globális felmelegedés, üvegházhatás stb.) ürügyén fizessenek még több szolidaritási adót, amelyet aztán kormányaik adósságszolgálatra herdálnak el a Goldman Sachs legnagyobb megelégedésére. Biztos bennem van a hiba, de én a magam részéről kifejezetten szkeptikus vagyok ezzel a forgatókönyvvel kapcsolatban.