Andreas von Rétyi: „George Soros A multimilliárdos, globális hálózata és a világvége, ahogyan azt ismerjük” című könyvének ismertetése

Nézzük, mit ír a szerző Újbeszéd, politikai korrektség és a következményei című fejezetében. Az „újbeszéd” természetesen George Orwell fogalmi alkotása, amit sajnos a magyar fordításban „újbeszélként” adtak vissza. Az újbeszéd (angolul Newspeak, német fordításban Neusprech) az, amely révén az emberek nem igazakat mesélnek, de azokat úgy adják elő, mintha igazak lennének. Ezt Soros nagyon tudja használni. Általában nála a sorok között kell olvasni.

Orwellnél az „újbeszéd” módosított angol nyelv, amelyet az Óceánia nevű totalitariánus államban alkottak meg, hogy a népességet elnyomják. A gondolkodási szabadság korlátozását és mindazt szolgálja, ami veszélyt jelent a rendszerre nézve: a szabadság, az individualizmus, az önábrázolás és más olyan értékek, ahogyan azoknak egy liberális, humanitárius, egyenjogú emberekkel benépesített társadalomban érvényesnek kell lenniük. (Von Rétyi természetesen amikor a „liberális” fogalmat használja, annak klasszikus értelemben vett eredeti értelmére gondol.)

Az újbeszédben a nyelvet egyszerűsítik és egy csökkentett szókincsre zsugorítják, amelyből mindenfajta olyan fogalmak hiányoznak, amelyek az embereket netán „hamis” gondolatokhoz vezethetik. A kívánt eredmény természetesen a gondolkodási képesség korlátozása. A rendszer elleni forradalomra ideális esetben szó szerint nem lehet gondolni, mivel erre a fogalmak teljes mértékben hiányoznak.

Ennek a modern, nyugati változatát „politikai korrektségnek” („píszí”) nevezik. Ebben található az az általános megállapodás, hogy mi mondható ki és mi nem, mi vitatható meg és mi nem. Aki pedig nem tartja magát a szabályokhoz, azt „gondolati bűnözőnek” tartják és kirekesztik a társadalomból. Ennek egyik legérdekesebb magyarázatát von Rétyi egy Die Zeit-cikkben találta meg, amelyet a hetilap főszerkesztője, Josef Joffe írt.

Mielőtt továbbmennénk, egy pár szó Josef Jofféről. A neokonzervatív német lap főszerkesztője nemrégiben a német közszolgálati tévében folytatott vita során egy betelefonáló azon felvetésére, hogy miként lehetne egyáltalában megakadályozni Trump elnökségének folytatását, azt felelte, „talán egy gyilkosság a Fehér Házban”.

Ja, és még egy fogalommagyarázat. Mivel a Demokrata a szabad és nem a „píszí” magyar sajtótermékek közé tartozik, röviden érdemes összefoglalni a „neokon” vagy „neokonzervatív” fogalmát. Az Egyesült Államokban neokonoknak nevezik azokat – noha ott sem igazán mondják ki, de azt mindenki tudja –, akiknek Izrael érdekei megelőzik hazájuknak, az Egyesült Államoknak az érdekeit. Ezek a neokonok voltak azok, akik a fiatalabb Bush idején a Pentagon és a külügyminisztérium kulcsfontosságú helyeit megszállva, egyebek között az iraki háborút indították meg hamis hírszerzési értesülésekre hivatkozva („tömegpusztító fegyverek”, Irak kapcsolata terroristákkal), mert arra gondoltak, a Szaddam Husszein-rendszer megbuktatása végső soron Izraelnek lesz jó. (Az álbátrak azóta is úgy magyarázzák Irak lerohanását, hogy az az ottani olaj miatt történt.)

Folytassuk tehát a szerző írásának ismertetését. Von Rétyi kiemeli, Josef Joffe ismételten részt vesz az évenként megrendezett Bilderberg-konferenciákon. Uwe Krüger német médiatudós Joffét úgy festi le, mint azon német „alfa újságírók” egyike, akik a legerősebben kapcsolódnak az elitek hálózatához. A szerző e Josef Joffének a politikai korrekt nyelvezetről írt cikkét említi és a fejezet végén azt, hogy Soros természetesen ennek az elithálózatnak a szerves része, aki tökéletesen elsajátította e nyelvezetet.

Most pedig nézzük, mit olvashatunk a könyv 9. fejezetében, amely ezt a címet kapta: Áttörések: Kelet-Európa fókuszban. Az első alfejezet címe: Árulkodó e-mailek. Ez így kezdődik:

A 2015. év közepe táján kényes információk láttak napvilágot. Ebben az időben a CyberBerkut hekkercsoport különféle olyan e-maileket hozott nyilvánosságra, amelyeket Petro Porosenko ukrán elnök és George Soros küldözgetett egymásnak. Ezen információk azt bizonyítják, hogy Sorosnak jelentős befolyása volt az ukrajnai folyamatokra. A CyberBerkut oroszbarát hekkercsoport. E csoport ellenzi Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz és a NATO-hoz, és Németországot, valamint az Egyesült Államokat teszi felelőssé az ott uralkodó konfliktushelyzetért. 2015 elején a CyberBerkut azzal vált ismertté, hogy a német parlament és a német kancelláriahivatal weboldalait több órára megbénította.

A hekkercsoport által megszerzett dokumentumok bepillantást engednek abba is, hogy a csupán látszatra ártatlan és független nem kormányzati („civil”) szervezetek Ukrajna különböző területein milyen szerepet játszottak, beleértve fegyverek szállítását az ukrajnai „Majdan-kormány” számára. George Soros számára Ukrajna ugyanis igen hamar rendkívül fontossá vált. Kiszagolta, hogy hatalmas profitot tud kivenni az országból, és ugyanakkor óriási politikai befolyásra tehet szert, amit kitűnően tudott egyesíteni és saját céljaira felhasználni.

Soros Oroszországban is erősen fokozni akarta aktivitását. Csakhogy ott Putyinnal találta magát szemben. Hirtelen azt vette észre, hogy nem kormányzati szervezetei és az egész Soros-féle társaság nemkívánatos lett az országban. „Soros és Putyin nem nevezhetők éppen a legjobb barátoknak”, jegyzi meg a szerző szarkasztikusan.

A hekkerek által nyilvánossá tett e-mail-forgalom Porosenko és Soros között a 2014 decembere és 2015 márciusa közötti időszakra vonatkoznak, és ezekből igen érdekes részletek derülnek ki. Soros ismételten arról beszélt, hogy igen átfogó jelleggel fektetne be Ukrajnába, amennyiben a nyugati államközösségtől megfelelő befektetési garanciákat kapna. Ebben az esetben is hű maradt az aszimmetria régi, Soros-féle alapelvéhez: siker esetén a lehető legnagyobb profitot bezsebelni azért, hogy kudarc esetén mindig kisebb veszteséggel lehessen kikerülni az üzletből. „Emlékezzünk csak: Soros az aszimmetria és az egyensúlyhiány embere”, írja von Rétyi. Ugyanis a spekuláns sokkal kevésbé cselekszik igazi filantrópként, és sokkal inkább akként, mint ami mindig is volt: nagybefektetőként és megaspekulánsként, akinek mindenkor saját előnye lebeg a szeme előtt. Ez a cél hajtja őt mindig, mindenhol.

Ezért is akarta mindenáron rávenni az Egyesült Államok elnökét arra, hogy minél több fegyvert szállítson Ukrajnának. A fegyverek kezelésének megtanítása érdekében pedig azon volt, hogy az ukrán katonákat hazájukon kívülre, például Romániába vigyék és ott gyakorlatozzanak, mert így az amerikai haderő nem exponálja magát ukrajnai jelenléttel, és a NATO-egységeknek sem kell jelen lenniük Ukrajnában.

Soros arra is nagyon vigyázott, hogy mindaz, amit tenni akar, ne ütközzön láthatóan a minszki fegyverszüneti egyezménybe és az ezért ne legyen támadható. Azt is pontosan tudta, hogy ki az a személy, aki Ukrajnát hadserege megerősítésében támogatná: ez Wesley Clark amerikai tábornok volt.

A tábornok című alfejezetben von Rétyi az olvasót Wesley Kanne Clark tábornokkal ismerteti meg közelebbről. Ő volt az, aki 1999 júniusában Sir Michael Jackson brit NATO-parancsnoknak azt a parancsot adta, hogy 200 orosz katonát szigeteljen el a pristinai repülőtéren. Csakhogy a brit parancsnok nem volt hajlandó végrehajtani ezt a parancsot, és ekkor mondta legendás mondatát parancsmegtagadása alátámasztására: „Az ön kedvéért nem fogom megindítani a harmadik világháborút!”.

Hogy mekkora szerepet játszott Ukrajna sorsában, arra igen jól rávilágít néhány CyberBerkut által meghekkelt dokumentum. Von Rétyi idéz egy pénzügyi portált, amely így értékelte e dokumentumokat: „Ha az ember elolvassa George Soros követeléseit, azt hiheti, hogy amerikai elnök vagy külügyminiszter, vagy akár Ukrajna elnöke. Hihetetlen, hogy közvetlenül vált e-maileket Porosenko elnökkel és elmagyarázza neki, miként működik a világpolitika. Mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. George Soros irányítja Ukrajnát” – zárul az írás a portálon.

Soros 2015 tavaszán késznek mutatkozik arra, hogy egymilliárd dollárt fektessen Ukrajnába. Ezzel egy időben felhívja a Nyugatot, hogy összesen 50 milliárd eurót fektessen be Ukrajnába annak céljából, hogy ott ismét stabilizálódjon a helyzet és kiszorítsák onnan az orosz befolyást. „Természetesen” Soros azt nyilatkozta, hogy az összes nyereségét ismét az alapítványaiba fektetné és ezzel teljes mértékben emberbaráti alapon segíteni az egész közösséget. Csakhogy mihelyt profitja a Nyílt Társadalom Alapítványoknál landol, azonnal rájuk teszi a kezét, amivel növeli hatalmát és lehetőségei még inkább megnőnek és még átfogóbbakká válnak. „És így terebélyesedik ki a folyamat, teljes mértékben feltalálója értelmében és érdekében” – írja a szerző.