A lajhár EU és annak leginkább menekültpárti Németországa és Ausztriája lebénította Európa nemzeteit! Akik tétlenül nézik és civakodva szervezik, többé-kevésbé rendezetten, két hónapos tanulás után a muszlim népvándorlást. A Görögország–Macedónia–Szerbia–Horvátország–Magyarország útvonalon már senki nem különb a Deákné vásznánál. Senki nem regisztrál, senki nem tartóztat fel, senki nem végzi schengeni feladatát, csak láncban mutogat egymásra. Mindenki egyszerű fuvarossá vált, és amit el kellett volna kerülniük ezen országoknak már 2012 augusztusától, a brutális tömegű muszlim beáramlást és átvonulást, az most olyan olajozottan megy a humanizmus, és beengedő bevándorláspolitika német–osztrák meghívóival, hogy elámulhat rajta minden balliberális a világon.

„A kerítés semmit sem fog megoldani” – kommentálta a görög kordonhúzás ötletét az Eleftherotipia című athéni balliberális napilap.

Tudják mikor? 2011. január 3-án. Ugyanis a görögök már ekkor látták, hogy nagy baj lesz. Csakhogy gazdasági válságuk sokkal fontosabb volt az EU-nak, mintsem hogy komolyan vegyék a vészjeleket. És persze a nagy demokráciabajnokok azonkívül, hogy féltették a pénzüket a katasztrofális, önsorsrontó görög kormányzatok miatt, kivel foglalkoztak? Mi volt a legnagyobb bajuk? Mi volt a legfőbb dilemmájuk az unión belül, amitől félteni, óvni kellett a nagy européer szellemiséget? Természetesen Orbán Viktor és a magyar kormány unortodox cselekedetei a magyar gazdaság talpra állítása érdekében!

Miközben Görögország hónapokon keresztül vitatta, hogy milyen módon kellene megvédenie a maga és Európa határait, miközben Spanyolország után a görögök immár másodikként jutottak arra a döntésre, hogy az illegális migrációval szemben kordonnal, vagyis kerítéssel kell védekezni, addig Európa Barroso elnöklete mellett, és – figyelem! – a soros elnök Magyarország mellett, érdemben semmilyen módon nem foglalkozott a bevándorlás problematikájával. Nem azért, mert nem voltak figyelmeztető segélykiáltások Olaszország és főleg Görögország oldaláról!

Nem! Hanyagság és belső viták miatt! Ahogy a balliberális erők meg a bevándorlás problematikáját is igyekeztek beszorítani a jobboldali politikai tér sarkába, mint olyan témát, amely ellen csakis a szélsőjobb emeli fel szavát, és mainstreem politikus csak megengedő, PC módon nyilatkozhat erről, vagy sehogy. Anna Cecilia Malmström svéd bevándorlási EU-biztos pedig nyomta uniós szinten a svéd befogadó bevándorláspolitikát. Természetesen, mint liberális párti EU-biztos, akiknek már ekkor is a támogatottsága – finoman szólva – nem az európai démosz többségének véleményét tükrözte e témában (sem).

És amikor a görögök végre elszánták magukat a kerítés-kordonnal való védekezés mellett, na, ki volt a legnagyobb bírálójuk? Pont a kedves liberális EU-biztos asszony, mert úgy látta, hogy „a falak vagy kerítések rövid távon jelentenek megoldást, de nem teszik lehetővé az illegális bevándorlás kérdésének strukturális megközelítését”. Mondta ezt 2011-ben.

Vagyis komplexebb megközelítés kell, nagyjából olyan, mint amit Orbán Viktor vitt hat pontjában a rendkívüli EU-csúcsra, s amelynek pont a leglényegesebb részére vonatkozóan nem sikerült semmilyen megoldást találni: a görög–török határ megvédésére, a muszlim migránsok elképesztő hadának feltartóztatására.

De 2014-ig mit csinált Malmström asszony annak érdekében, hogy hosszú távú megoldást találjon arra, aminek a felelőse volt 2014 nyaráig? Semmit! Csak puffogtatta a nagy liberális lózungokat, s persze féltette Európát a kibontakozó orbáni rendszertől, s harsogva nem az Európára leselkedő civilizációs változás problematikájára hívta fel a figyelmet, hanem párttársaival együtt az volt a legnagyobb problémája, hogy a Népszabadság vajon elég szabadon írhat-e bírálatot a magyar miniszterelnökről?

Nevetséges!

Nos, az utóbbi kérdés eldőlt az elmúlt három esztendőben: igen, a Népszabadság és bármely más médium is szabadon bírálhatja Orbán Viktort Magyarországon. De sajnos Malmström asszony politikai területe nemhogy megoldódott volna, hanem a legaggasztóbbá vált mára az EU-ban. A tényszerűség kedvéért rögzítsük azt is, hogy pont, amikor elkezdődött Európában a mai migrációhoz kapcsolódó első kerítésvita 2011 januárjától, na ki volt az Európa Tanács soros elnöke?

Magyarország és Orbán Viktor. A magyar, ötvenoldalas soros elnöki programot visszaolvasva, hát bizony nem látható benne, hogy a magyar kormány egyáltalán foglalkozott volna a bevándorláspolitikával, illetve annak görög végeken jelentkező vészjelzéseivel.

Ezt sajnos 2014–2015-ig Közép-Kelet-Európa országai valami nyugati civilizációs és egyben belpolitikai vitának tartották, és örültek, hogy ezzel nekik nincs dolguk. Sőt nem egyszer kissé kárörvendően tekintettek a bevándorlásból származó társadalmi, politikai, vallási feszültségekre: „Úgy kell nektek, gyarmattartók!” alapállással.

Ma már látszik, ez a magatartás ugyanolyan téves a migráció kérdése kapcsán, mint ahogyan tévesnek bizonyul a nyugati országokban az a felfogás, hogy a bevándorlás az valami szélsőjobboldali topic, amivel szemben mindenkor csak egy, beengedő álláspont létezhet a mainstreem politika oldalán. De ha már a magyar elnökség programja szóba jött: a mai horvát–magyar politikai mélyponton szinte fel sem tudjuk idézni, hogy 2011 tavaszán pont a második Orbán-kormány nyomta legjobban a horvát csatlakozás ügyét. Még a schengeni csatlakozásét is! (Hoppá? Milyen körültekintéssel is? És ma meg vétózni akarunk – teljesen joggal – a horvátok schengeni csatlakozása kapcsán?) De Románia és Bulgária schengeni felvétele is szerepelt a programpontok között, ami aztán végül elbukott! Ahogy még 2013-ban is! Hál’istennek!

A magyar elnökség időszakát nem kell túldimenzionálnunk, ám a reális képalkotásunkhoz hozzá kell tartozzon, hogy amint Brüsszel és egész Európa felróhatóan nem hallgatta meg a görög és olasz segélykiáltásokat, és semmilyen strukturális javaslattal nem állt elő a 2012-től fokozódó migrációs nyomásnak, úgy a magyar kormány sem foglakozott ezzel a témával. Sem uniós szinten, sem idehaza.

Ahogy azt is rögzítenünk kell, hogy Magyarországnak és a kormánynak kényelmes, leginkább takarékos volt az a liberális idegenrendészeti eljárás, amelyet Brüsszel rá kényszerített. És ahelyett, hogy ellentmondott volna és fenntartotta volna a saját eljárását az illegális határsértőkkel szemben, beállt az EU-s liberális sorba, és nem vette őrizetbe, nem tartóztatta fel a migránsokat, ahogy menekültrendszerét is inkább leépítette, mintsem megerősítette volna. Jól jött az EU kínálta olcsóbb eljárás, kisebb költség. Brüsszel kérte! – mondják ma. És?

Hiba volt teljesíteni ezt a kérést. És ez nem csak a mai helyzet, miszerint szeptember 15-i hatállyal mégis tudtunk szigorú szabályozást hozni. Ugyanis Görögország kétségbeesett védekezésében már 2012-ben, az Évrosz folyó vonalára épített kerítése mellé jogi szigorításokat is bevezetett! Referált erről akkor valaki a Külügyminisztériumból Orbán Viktornak?

A görög kerítés mellé, amelyik elvágta a török–görög szárazföldi utat a menekültek elől, ugyancsak büntetőjogi szabályokat is hozott a görög parlament az illegális határátlépéssel szemben: fél év börtön és 3-10 ezer eurós büntetést helyezett kilátásba a görög állam a határsértőivel szemben. Ezzel párhuzamosan több ezer határőrrel erősítette meg a határszakaszok ellenőrzését és cseppben a tengerként 175 Fron­tex-járőr is szolgálatba lépett.

De ennyi! Az EU és államai továbbra is fújták a liberális mantrát, és sem nemzetközi szinten az USA politikája kapcsán, sem a szíriai menekültek törökországi és libanoni ellátása kapcsán nem tett semmit. Még akkor sem, amikor Törökország ezt kérte. Görögország meg, mint bukott tanulója az EU-nak, hiába szólt! Semmi. Még az sem volt intő jel, amikor Bulgária, második schengeni övezetbe való felvételének uniós elutasítása után ugyancsak kerítés-kordon építésébe kezdett 2014 nyarán. A jelentések szerint a kerítés mindössze 30 kilométeres szakasza – igaz a legfontosabb határrészen – beváltotta a reményeket. Nem önmagában, hanem kemény, néha már brutális határrendészeti felügyelet mellett.

Csak a kerítést mint védekezési eszközt kárhoztatók számára egy tény: míg 2013-ban 11 ezer menekült kelt át a bolgár–török határon, a kerítés felhúzása után 2014-re ez a szám 6 ezerre esett vissza. (Boldog békeidők! Csak a múlt hétvégén harmincezer muszlim bevándorló masírozott végig Európán.)

A bolgár kormány számára – költségessége ellenére – nem is volt kérdés, hogy az idén tovább építik-e még 80 kilométeren a kerítést a bolgár–török határon! A magyar miniszterelnök kerítés helyett korridort ajánlott az osztrák kancellárnak, ha a kerítést ellenzi. Faymann elutasította ezt is. Az ajánlat azonban jelen körülmények között nem pontosan értelmezhető a valóságban. Hiszen a magyar–horvát határon épül a kerítés, ugyanakkor, minden kommunikációs trükk ellenére, ami a migránsok megállítását sugalmazza, semmi más nincs, csak beengedés és áteresztés.

Korridor? Milyen korridor? Hát az van most. Görögországtól egészen a horvát–magyar határig, ahonnan immár napi 8-10 ezres nagyságrendben regisztrálatlanul, ellenőrizetlenül, feltartóztatás nélkül visszük tovább a muszlim népvándorlókat az osztrák határra. Ez nem korridor? Jézusom, akkor mi lenne, ha az lenne?

Szóval egyelőre szomorú a helyzet. Kerítésépítés mellett is valódi korridoron töltik fel Európát annak nemzetei muszlim honfoglalókkal. S mi lesz, ha az első kerítésépítő, a magára hagyott, erőtlen Görögország, miután az EU-csúcson elutasította rendészeti gondnokság alá helyezésének magyar ötletét, úgy dönt, hogy ha Merkel Muttinak az kell, akkor elbontja az Évrosz-kordont. Hadd áramoljon immár a szárazföldön is szabadon német és osztrák honba a fél Ázsia. Na, az lesz ám az igaz korridor, és egyben a történelmi Európa felszámolása.