Gyurcsány éppen álmodott. Ehhez nem is kellett mindig aludnia, ezúttal éppen csak kicsit hátradőlt a székében, és pár percig nem izgett-mozgott, mint általában. Úgy képzelte, hatalmas tömegnek szónokol, és kedvenc fordulatával élve a köztársaságot dicsőíti. Hirtelen a forgószél fölkapta, és repült keresztül téren és időn. Közben, saját hangjától kissé még mindig megittasodva, ennyit hallott: „Tudod, Fletó, egy államforma önmagában nem érték.”

Az első állomás ennek fényében a Krisztus születése előtti Róma volt. Véres polgárháborúk, cselszövések és politikai leszámolások ideje; hatalmi harcok, masírozó hadseregek, rabszolgafelkelések, titkos szövetkezések. Földkérdés, kilátástalanság, káosz. Végre jött Caesar, rendet tett. Őt még a köztársaság nevében megölték, de a nála rafkósabb Augustus már úgy lett korlátlan úr, hogy szinte észre sem vették. Eljött a pax romana, a felvirágzás; és mindenki örült vala.

Angliában bevett dolognak számított a monarchia, ám a XVII. században kitört a polgárháború, odalett az ország lakosságának négy százaléka (nagyobb, mint a világháborús veszteség), lefejezték I. Károlyt, mert jó ötletnek tűnt a köztársaság. Cromwell azonban rövid úton diktátor lett, ezért az angolok inkább visszahívták a Stuartokat, s bár őket is elűzték, jött Orániai Vilmos, és az azóta eltelt 329 évben maradt a királyság.

A spanyolok is kísérleteztek a köztársasággal, de vérfürdőbe, majd Francóba torkollott, ezért inkább visszahívták a Bourbonokat.

Ferencet azonban sosem zavarták a történelem tanulságai. Az EU államfői előtt sem rejtette véka alá modern, haladó nézeteit, és avíttnak, abnormálisnak és középkorinak nevezte a monarchiát. Erre aztán Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia, Dánia, Spanyolország és Luxemburg államfője egy rövid nyilatkozatban elküldte Fletót melegebb éghajlatokra, hogy tanulmányozza kissé Európa históriáját, mielőtt radikális megállapításokat tesz.