Az ellenzéki újság hozzájutott néhány titkos amerikai feljegyzéshez. Az ügyeletes szerkesztő lelkesen lobogtatta a főszerkesztő orra előtt.

– Amerikai dokumentumok Magyarországról – kiáltotta kéjesen. – Az ilyesmivel biztosan lejárathatjuk az Orbán-kormányt. Két anyagot is szereztem. Az egyik a szocialista kormányzás idejéből való. Tessék! Az elnök és valamilyen külpolitikai tanácsadója közötti beszélgetés kivonata, az időpont valamikor 2002 és 2010 közötti.

„Elnök: (nézi az eléje tett jelentést, kacag) Hungry, de vicces, van egy ilyen NATO tagállam, hogy éhes?

Szakértő: Én se tudtam. Utánanézek. (Telefonján pötyög.) Sajtóhiba. Igazából Hungary.

E.: Hol is van ez az ország?

Sz.: Kelet-Európára tippelek.

E.: Ki ott a miniszterelnök?

Sz.: Fogalmam sincs.

E.: Mindegy, nem érdekes. Mi van még?”

– A másik kivonat egészen friss – mutatta a szerkesztő.
„Az elnök dühösen forgatja az USA külügyminisztériumából származó bizalmas jelentést.
Elnök (bosszús): Már megint a magyarok. Ott, az ukrán határnál roppant kellemetlen ez a sok kavarás. Vajon mit akarhat Orbán?

Külügyminiszter: Most találkozott Putyinnal, előtte Merkel járt nála. Kapcsolatokat keres a törökök felé is. Számolni kell vele.

Elnök: Persze, azt én is látom. Hívjuk csak fel a NATO-főtitkárt! Utána kapcsolja nekem a német Muttert. 
Kicsit ideges vagyok emiatt az Orbán miatt.”

Az ügyeletes szerkesztő diadallal pillantott a főnökére.

– Na? Ezzel elkaptuk Orbán grabancát. Obama ideges miatta!

– Hülye vagy? – kiáltotta a főszerkesztő. – Semmisítsd meg gyorsan mind a két iratot!

– Azt gondoltam, ez jó lesz nekünk… – hápogta kétségbeesetten.

– Mert nem értesz semmit a világból. Írd inkább az internetes kommentjeidet, az való neked.