A trójai Priamosz király tragikus sorsú lányának, Cassandrának rémületes jóslatait megmosolyogták, de azok mégis beteljesültek. Mai kortárs Kasszandránk az olasz Oriana Fallaci (volt). Tizenöt éve megjósolta az Európát fenyegető iszlámveszélyt, de ahelyett, hogy hallgattak volna rá, őt üldözték, rasszizmussal, vallásellenességgel vádolták (a keresztényellenesek!), míg meg nem halt. És az álságos Európa süket és vak. Mint mindig.

Ostobasága a messze múltban gyökerezik. Csak az újkor előtti, középkor-végi Sziénai Szent Katalint említem (élt 1347–1380 között), aki erőszakgyűlölő elvei ellenére fegyveres ellenállást hirdetett a nyomuló iszlám ellen, de hiába. 1456-ban elfoglalták Athént, Európa jelképét és ezzel megpecsételték a Balkán és Közép-Európa (Görögország, Albánia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Oláhország, Magyarország, Erdély és részben Lengyelország) sorsát is. 150-250 évre.

Ma sokkal nagyobb a veszély, mint volt 600-800 évvel ezelőtt. Mert nemcsak Európa magatehetetlen közönye, hanem álságos álhumanizmusa, lüke „politikai korrektsége” is segíti Európa megszállását. A kontinens aktívan részt vesz önpusztításában. Fallaci történelmi tényeket okadatol. Buda elfoglalása után…. találd ki, hány magyar (férfiak, nők és gyermekek) végezte a most már Isztambulnak nevezett rabszolgapiacon? „Százezer!” Később megpróbálta Bécset is elfoglalni, de sikertelen kísérlete után visszavonulóban 30 ezer parasztot végzett ki, „akiket nem volt érdemes eladni, mivel a rabszolgák piaci ára nagyon sokat esett a hárommillió és százezer elfogott magyar miatt.” Őrület.

Bécset csak a teljes európai összefogás menthette meg, ami a mi érdekünkben nem „jött össze” (most sem), „angolok, spanyolok, németek, ukránok, lengyelek, genovaiak, velenceiek, toszkánok, piemontiak, pápisták…” Tovább idézem Fallacit. „Vegyük észre: Európa jelenlegi elözönlése nem más, mint ennek a terjeszkedésnek egy másik arca. Ugyanaz a birodalmi látásmód, ugyanaz a gyarmatosítás. Csakhogy álnokabb. Alattomosabb. (…) Leginkább és elsősorban bevándorlók, akik betelepszenek házainkba. Anélkül, hogy bármi tiszteletet mutatnának törvényeink iránt, ránk kényszerítik a saját törvényeiket… A szokásaikat, az istenüket.” Az egész Európát Skandináviáig elözönlő iszlamisták lélekszámát ötvenhárommillióra becsüli. Pontos adatokat közöl a megszállásban lévő országokról. Például: „Izland 0,04 százalék. Boldog Izland! De mindenhol, Izlandon is szemlátomást gyarapodnak.”. Vagyis az invázió elsöprőbb, mint volt néhány száz évvel ezelőtt. És Európa őrülete, a szólás- és véleményszabadságra oly büszke demokráciákban: „Az életét kockáztatja, aki ezt a témát érinti. A leigázott Európában az iszlám tevékenysége olyan tabu, amelyet senki nem mer felemlegetni. Ha megpróbálod, egyenesen a bíróságra kerülsz, rasszizmusért – idegengyűlöletért – blaszfémiáért.”

Fallacit Párizsban bíróság elé is állították. Számadatokkal érzékelteti a rémületes terjeszkedést. Ebből csak egyet: az itáliai „Venetóban és Lombardiában az iskolákban bevándorlók gyermekeinek száma harmincezer volt, idén (2004-ben – Sz. K.) kétszáznyolcvanháromezer.” És akik nem járnak iskolába, az mennyi? „Az európai ember föl sem fogja, mivel jár az iszlám invázió.” És hogy mennyire ostoba Európa, említi, hogy 1993-ban Franciaország törvényt hozott, amely megtiltja a bigámisták bevándorlását és kitiltja a már ott élő több feleséges migránsokat. És erre mit tesznek „a politikai korrektség együgyűi?” „Visítozni kezdtek az emberi jogok és a vallási-etnikai sokszínűség védelmében”. Ismétlem: ez a mentalitás még nagyobb veszély, mint volt a török-iszlám invázió. Mert az elmebajig fokozott ideológiai játszadozás ellen nincs védekezés. Kivált, hogy az iszlám kedvéért még a keresztet is betiltják az őskatolikus országokban is. A vallásszabadság nevében.

 (Horthyt folytatom.)